Elsősorban szögezzük le: rendkívül jó volt az előadása. Másodsorban pedig ismét bebizonyosodott, hogy a meghökkentő külső, egyediség, az átlagtól való eltérés általában vonzza, és most is vonzotta a szavazókat, mint megannyi alkalommal a dalfesztivál történetében. Ami abból a szempontból figyelemre méltó, hogy azt láthattuk, érezhettük: Európa befogadó. A másság nem befolyásolja negatívan a teljesítmény megítélését. Sőt.

Az elején még volt némi remény, az élen álltunk, első helyre tett minket Montenegro is. A lengyelektől megint nem kaptunk semmit. A finnek ezúttal nem voltak olyan bőkezűek velünk, mint szoktak, pedig most végre mi is adtunk nekik pár pontocskát.

A szovjet utódállamok ismét egymásra voksolgattak, megmondhatná valaki nekik, hogy nem lesz retorzió, ha véletlenül egy jó számot betesznek az első háromba.

A francia produkció olyan harmatos volt, hogy még a haver államok is szégyelltek pontokat adni rá. Mi végül beragadtunk az ötödik helyre (előttünk és utánunk is viszonylag nagy különbséggel), ami elismerésre méltó, jó eredmény, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem vagy nem csak szakmai döntés születik egy ilyen versenyen.

Conchita már jóval a vége előtt megnyerte a versenyt, behozhatatlan előnyre tett szert. Teátrális mozdulatokkal köszönte meg a sok-sok szavazatot. Nekem is tetszett a hangja, remek előadás volt, bár nem teszem majd ki a képét az ágyam fölé.