Ma is a 48-as, 56-os események biztosítják a magyarság szellemi és lelki vérkeringését - ez volt a legerősebb mondat Orbán Viktor beszédének első felében, amely picit közhelyszerű volt, a szokásos 48-as frázisokkal. Most is köszöntötte a lengyeleket, akik a korábbiakhoz képest is meglehetősen sokan jöttek el az ünnepségre.

A beszéd második felében aztán izgalmas trópusokkal gondoskodott a miniszterelnök arról, hogy a rendkívüli hidegben felmelegedjen a közönség. Egymást követték a metaforák, a hasonlatok. Az internacionalizmus képzelt fája elég erős volt. Csak külföldről tudják öntözni, egyébként kirohad a gyökere is - nagyjából ez volt a lényege.

Ezt máris követte egy közepesnek induló hasonlat, hatásos befejezéssel: Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják. A mi forradalmunkat 48-ban a haza színe-java vezette. Botcsinálta filozófusok nem voltak közöttük.

A kereteket is tágította Orbán: ősi törvényről beszélt, és arról, hogy a látóhatár az örökkévalóság.

Maradtunk ezután is az univerzum képeinél. Az európai csillagzat ingatag. A kor, amiben élünk, aktuálissá teszi a régi felvetéseket. Rabok legyünk, vagy szabadok?- tette fel a költői kérdést a miniszterelnök. Merthogy Európa hervatag, bágyadt, és nem szabad. Ugyanis tilos kimondani az igazságot. A szájkosár pedig akkor is az, ha selyemből fonják- mondta Orbán, majd így folytatta: Tilos kimondani, hogy a bevándorlás bűnözés, és terrort hoz az országba. Tilos kimondani, hogy nem véletlen, hanem kitervelt akció az egész. Tilos kimondani, hogy a bevándorlók saját világot építenek, azzal a céllal, hogy átrajzolják Európa vallási és kulturális határait. (Persze ez egyben kicsit ellentmondás is volt, hisz mégiscsak kimondta.) Orbán Viktor szerint Brüsszelben európai egyesült államok megvalósulásán dolgoznak sokan, ám erre nem adott senki felhatalmazást.

Remek megszemélyesítés következett: Ha nem vigyázunk, elnyel minket az európai egyesült államok hatalmas bendője. Dönteni kell tehát: rabok legyünk, vagy szabadok? A közhelyszerű befejezést feloldotta a Hajrá, magyarok szokásos köszönés, mely lázba hozta a szimpatizánsokat.