A kora nyári időszakban gyakran megesik, hogy jó szándékú kirándulók elárvult őzgidát találnak az erdőben, amellyel aztán a vadasparkot, vagy az állatkertet keresik meg (bár az állatkert 1991 óta egyáltalán nem fogad be őzeket). A szóban forgó, néhány hetes őzgidák persze valójában egyáltalán nem árvák, csupán még nem tudják követni a kirándulók elől elmenekülő anyjukat, aki a veszély elmúltával visszatérne rejtőzködő gidájához. Az anyaállatot pedig a leggondosabb ápolás sem tudja pótolni, éppen ezért akkor járunk el helyesen, ha a talált őzgidát érintetlenül az erdőben hagyjuk.

Az őzgidákkal kapcsolatos szemléletformálás is egyike azoknak a területeknek, amelyre a két intézmény szakmai együttműködése kiterjed. A vadaspark - egyebek között - a hazai mentett, de a vadonba vissza nem telepíthető állatok hosszú távú elhelyezésében segíti az állatkertet.

A kézzel nevelt őzek - különösen a bakok - az embertől nem félnek, ugyanakkor felnőtt korukban agresszívekké válhatnak és az őzbakok agancsukkal akár életveszélyes sérüléseket is okozhatnak. Emiatt a természetbe való visszaengedésük nem lehetséges, háziállatként ugyancsak nem élhetnek, így kizárólag a korlátozott férőhelyű állatkertekben, vadasparkokban lehet őket elhelyezni.