A sztahanovista mozgalom névadójával kapcsolatban nagy félreértésben él a világ. Alekszej Sztahanov ugyanis Andrejként látta meg a napvilágot 1906. január 3-án. A hibát a Pravda munkatársai vétették, amikor tévesen írták le az 1935. augusztus végén véghezvitt bányászrekordot. A malőrt Sztálin úgy oldotta meg, hogy napokon belül új igazolványt adatott a munka hősének.

Ezt a címet is vitatják sokan. A kritikusok szerint ugyanis Sztahanov nem tett mást, mint hatékonyan szervezte meg a munkát. A híres rekordot (5 óra 45 perc alatt 102 tonna szenet bányászott ki Sztahanov, ami 14-szerese volt az előírt normának) valójában nem egyedül, hanem több társával állította fel. Ő maga bányászott, ketten a járatot javítgatták, mások pedig elszállították a kitermelt nyersanyagot. Védelmezői azt hozzák fel a mentségére, hogy a rekordhoz az ő valóban rendkívüli ereje és állóképessége is elengedhetetlen volt.

Miután a Szovjetunió és világszerte (a Time magazin 1935 decemberi számának borítóján a bányászt szerepeltették) híre ment a fantasztikus teljesítménynek, Sztálin rögtön pártfogásába vette Sztahanovot. Minden földi jóval, például lakással, színházjeggyel ellátta, és még főiskolára is beíratta.

Hogy az eredetileg csak három osztályt végzett Sztahanov képes volt diplomát szerezni, nagyban köszönhető második feleségének. Az első két gyermekkel hagyta ott férjét, a másodikat 30 éves korában ismerte meg a férfi. Az új szerelem, Galina Bondarenko azonban igen fiatal, mindössze 14 éves volt. A lány szülei nélkül valószínűleg nem is vette volna el őt Sztahanov. Az előrelátó rokonok azonban nagyon megörültek a jó partinak, hiszen mégsem kopogtat mindenki lányáért a híres munka hőse. A botrányt elkerülendő, a menyasszonyt két évvel idősebbnek tüntették fel a hivatalos iratokban.

Tanulmányainak és persze hírnevének köszönhetően később bányászkodott Kazahsztánban, Moszkvában és a szénbányászati minisztériumban is dolgozott. Sőt, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is tagja volt- írja a globoport.hu.

Sztálin halála után azonban kiesett a pikszisből. Az elődje túlkapásaival leszámoló Hruscsovnak ugyanis nem állt érdekében továbbépíteni Sztahanov és vele együtt Sztálin kultuszát. Így 1957-ben gyakorlatilag száműzték Moszkvából az ukrajnai Donbassz egyik kis bányászfalujába, Torezbe. Emiatt komoly konfliktus kerekedett a családon belül, és Sztahanov szinte teljesen elszigetelődött a hozzátartozóitól.

Az alkoholizmusba menekülő elfeledett egykori hős az 1917-es forradalom 50. évfordulója alkalmából jutott eszébe egy újságírónak. Végül felkarolták a megtört Sztahanovot, kórházba vitték, és 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta. Előadásokat tartott a fiataloknak és a munkásoknak. Utolsó hónapjait egy kórházban töltötte, ahol egy szerencsétlen esés következtében 1977. november 5-én hunyt el.

A végső megtiszteltetést 1978. február 15-én az Ukrán Népköztársaság Legfelsőbb Tanácsa adta meg Sztahanovnak. Akkor nevezték el róla Kagyijevka városkát, amelyhez közel vitte véghez azt a bizonyos első rekordot a szénbányában. Sztahanov a világ egyetlen olyan városa, amelyet egy munkásról neveztek el.