1986 óta várok arra, hogy kijusson a csapat valami világversenyre, ezért nem bírom, ha valamit a balszerencse rovására írunk, aminek a köze nincs ahhoz. Inkább tanuljunk belőle. Mondom ezt úgy, hogy tényleg hiszek a válogatottban, sokkal jobban, mint a lottó ötösben, pedig szelvényt is veszek mindig.

Szóval van egy fociimádó miniszterelnök, egy pénzügyi szupersztár MLSZ-elnök, támogatási rendszer, a libalegelőn is épülő stadionok, mi kell még?

Abban jócskán javultunk, hogy van már tűz, lelkesedés. De sokkal gyorsabban kell gondolkodni. És elismerni a hibákat. Az első tizenegyest valóban leshelyzet előzte meg. Igazából Korcsmár mozdulata talán indokolt is volt. Ezzel együtt érezte a felelősségét, és összehozott egy kamutizenegyest. Ezt mi is így szoktuk az amatőr kis meccseken. Csinálunk egy cselt, beakasztjuk a lábunkat, ennyi. Nagy dicséret a játékosnak, aki tudta, hogy ezt kell eljátszani, és a bíró megítéli. Nem megeszi - a játékvezető pontosan tudta, hogy ez nagy kamu, de nyilván már azt is, hogy az előző eset les volt. Egyszerűen kompenzált, ennyi.

A románok második góljánál mindkét védőnk hibázott. Varga megpróbálta lassítani a csatárt, az meg hátulról testtel előre nyomta. Ezt nem szokták lefújni, legfeljebb itthoni meccseken. Helyette a labdát kellett volna kivágni, amikor még lehetett. Mészáros pedig túlságosan koncentrált Vargára, az ő mozgására. Aztán amikor Varga elesett, vele ő is, erről nem tehetett. Nincs balszerencse, nincs bírói nyomás. Csak esély még, ha valaki hisz benne.