A kétkedők meggyőzésére - és főként a szobrokat emelő nép történetének alaposabb megismerésére - a több mint 800 szobor közül kettőt most a Húsvét-sziget Szobor Program kutatói teljes egészében feltártak. A végeredmény a régészeket is megdöbbentette. Kiderült, hogy a törmeléket, amely vállukig belepte a szobrokat, nem szándékosan hordták oda, hogy megtámasszák vagy esetleg védjék vele a testet. A természet, a zord időjárás fedte be a vállukig az évszázadok alatt a szobrokat.

A szobrokat állítók a köves talajba lyukakat vájtak, abba farönköket állítottak körbe, majd a kőalkotásokat kikövezett talapzatra állították kötelek és a farönkök segítségével. A szobrokra különböző geometriai mintákat véstek.

A csendes-óceáni szigetet polinéz törzs lakta, történetük máig homályos. Jelenleg a kutatók azt feltételezik, hogy a világ egyik legelszigeteltebb lakott szigetére, amelyhez a legközelebbi lakott sziget, a Pitcairn-szigetek több mint 2000 kilométerre, Chile partjai – amelyhez a sziget napjainkban tartozik - pedig több mint 3500 kilométerre van, tutajokon, vakákon érkeztek. A polinézek megtéve a nyílt óceánon ezt a vakmerő utat, szinte azonnal nekiláttak szobraik kifaragásának. És ez vezetett bukásukhoz is, hiszen a szobrok állításához fát használtak, így kivágták az összeset. Ezáltal felborult az ökológiai egyensúly. További érdekességek a régészek munkájáról Juhari Zsuzsanna blogjában.