Azért ezzel kezdem, mert manapság senki sem mer becsülni, mert utána mindenki háborog. Pedig tanárom a riporteriskolában azt mondta: ha voltál egyszer Fradi-Újpest meccsen, amikor telt ház van a stadionban, na, ahhoz viszonyíts. Mivel ez a huszonharmadik márciusi ünnepség, amiről tudósítok, számítsuk hozzá a rutint is. Két éve sokkal kevesebben voltak, a Kálvin téren csak lézengett a nép. Tavaly meg a pályán rekedteken segítettem, utána meg hóembert építettem.

Rengetegen voltak a lengyelek is. A szervezők feliratozták a beszédet lengyelül, a Múzeum utca bejáratánál, ez jó ötlet volt. A kivetítő is kellett, bár egy kicsit feltolhatta volna az atmoszférát a hangmérnök. Az adekvát kokárda- és perecárusok szerencsére megvoltak, sütött a nap, mi kell még?

A műsor lényege húsz éve változatlan, zászlóvivőkkel, táncosokkal és kemény hangú főszavalóval. A múzeumkertből sajna kiűzték a kis sátrakat, pedig remek könyveket lehetett kapni, meg tetszettek a kiállítások is, így egy kicsit üres az egész az ünnepség után.

Javult viszont a díszlet, és sokkal hatásosabb volt, hogy a beszédet a miniszterelnök nem a lépcső tetején, hanem a szobornál mondta. Odáig emelvényt építettek, és a szónokot körbeállta a tömeg. Retorikailag hatásos megoldás.

A beszéd lényege a szokásos, a kék nyakkendő elegáns, előadásmódja remek, politikai megítélésétől függetlenül retorikai szempontból napjaink legjobb politikai szónoka Orbán Viktor. Dakota hasonlat ezúttal nem volt, helyette egy mondás Széchenyitől a megosztottságról: "Amikor majd felakasztanak bennünket, egy kérésem van, Kossuth Lajossal háttal akasszanak".

Megtudtuk, hogy a Nemzeti Dalban nem mutatna jól az, hogy rezsicsökkentés, de a követelések lényege ugyanaz. 48 óta ugyanazt a forradalmat vívjuk, hol 56, hol lázadás, hol kétharmad lett a forradalmi hangulatból. Fontos, hogy a szabadságot ne idegen hozza el nekünk - mondta Orbán Viktor.

A beszéd után a múzeumkertből sokan egyszerre akartak kijönni, nagy tumultus volt a kapuknál. Most sem értem, miért nem nyitják ki ilyenkor a teljes kaput. Ugyanez volt a magyar-finn meccs előtt is Győrben. Az MTI joggal írta, hogy a kezdéskor még sok üres hely volt a lelátón. Persze, mert ott vártunk a bejáratnál, ott se nyitották ki teljesen a kapukat. Az ünnepségen elég biztonsági ember volt, jók is, csak küldjék már el a főnököt egy tanulmányútra New Yorkba egy állami rendezvényre, vagy Argentínába, egy Boca Juniors meccsre.

Még alig ocsúdott fel a tömeg, máris takarítottak az utcán (ez dicséretes), és volt elég vécé is. A tömeg pedig mehetett fel a várba, vagy másik rendezvényre, kedve és ízlése szerint.