A magyar orvosnők gyakran internet kapcsolat nélkül dolgoznak. Orzói Zsuzsa, a Magyar Afrika Társaság protokollfőnöke a hét végén tért haza onnét, ahol most a munka folyik – Manafwából, az Elgon-hegy Mbaléval szemközti oldaláról. Ahova, mint mondja,  olyan keskeny út visz, hogy inkább ösvénynek nevezhető és a mostani esős időben még a rendesnél is nehezebben járható.

Az egyik kis faluban működik az az egészségügyi központ, ahol a négy magyar nő gyógyít most. Az egy hónap alatt nem itt lesznek végig, több helyre is mennek segíteni. A többi között felmérik a környékbeli rendőrök egészségi állapotát is. Az egészségügyi központ vezetője egy fiatal és lelkes orvos. Szeretné visszahozni a valamikor nagyon jól működő intézmény régi fényét. A felszerelés ma is megvan, de nem minden használható. Meg személyzet sincs mindenhez, csak elszánt munkatársak, akik képesítés nélkül próbálnak segíteni. Műtétek például azért nincsenek most – az egykor műtéteiről országszerte híres egészségügyi központban -, mert nincs altatóorvos. De a csapóajtók is majd’ kiesnek a helyükről. Ennek orvoslásában is segít az AHU, mint például abban is, hogy gumicsizmákhoz jussanak az ugandai egészégügyisek és eső idején is el tudjanak jutni a betegekhez.

Gyógyszereket az AHU biztosít ezekhez a missziókhoz – ezeket már jó előre összeírták, a fővárosban megrendelték, összecsomagoltatták és a helyszínre szállították.

A magyar egészségügyi csapat és segítőik az egészségügyi központtól nem messze laknak most – a hatalmas házat az ugandai környezetvédelmi miniszterasszony bocsátotta a rendelkezésükre. Víz, villany van benne, de nem mindig jön a vezetékekből. A misszió tagjai a napi munka után még fel kell hogy kapaszkodjanak a hegyoldalon, hogy eljussanak a szállásra.