Harpin sok más kínai várostól eltérően nem rendelkezik hosszú, évszázados, évezredes múlttal. A Szunghua folyó térségében halászfaluk sorakoztak, amíg a Csing birodalom 1896-ban nem adta meg az oroszoknak a vasútépítés lehetőségét. A munkát egy évre rá megkezdték és a szomszédokat összekötő vonalat 1901-ben megnyitották. A vasútépítők kis települése később fokozatosan bővülni, fejlődni kezdett, nem kis részben a betelepülő zsidóknak köszönhetően.

A cári Oroszország 19. század végi, 20. század eleji pogromjai a zsidók nagy részét otthonuk elhagyására kényszerítette, s egyik célállomásukként Harpint választották. 1902 végén már 300-an éltek itt és tíz üzlet tulajdonosai voltak a városban. Végül összesen több mint 20-23 ezren laktak ezen a vidéken.

Az 1930-as években, a japán megszállás, majd a szovjet hadsereg uralma idején (1945 augusztusától 1946 áprilisáig) az idegenből érkezettek különböző okok miatt Harpin elhagyására kényszerültek. Akik maradtak, Izrael állam megalapítása után - kevés kivétellel - azok is elmentek. Jó néhányan Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Brazíliában vagy Panamában kötöttek ki.

A tartományi társadalomtudományi akadémia keretében egy külön a harpini zsidóságot kutató központot hoztak létre. Munkatársai hangsúlyozzák: a zsidóknak fontos szerepük volt a város politikai, gazdasági és kulturális életében. Külön is megemlítik: a "zene városa" címet is annak köszönhették, hogy az 1920-as években sok zeneművész érkezett Harpinba, ahol a koncertezés mellett tanítottak is.

A város építészetében ugyancsak meghatározóak voltak, de mint azt az MTI tudósítója a helyszínen tapasztalta, mára e nyomok is fakulóban vannak. Dacára a még megmaradt épületeken elhelyezett, műemlékstátust jelző tábláknak, nagy részük elhanyagolt. Az 1907-1909 között megépült zsinagógában egy ideje hostel működött. Miután az idén a központi kormánytól különös védettségi státust kapott, jelenleg éppen - több tízmillió jüan ráfordítással - felújítják.

Harpinban van Kelet-Ázsia legnagyobb zsidótemetője. Bejáratánál 2006 óta egy Dávid-csillagot formázó emlékmű áll, tőle keletre egy sárga falú táhara-ház, ahol a hagyományok szerint a holttest temetésre előkészítését végzik, végezték. Vele szemben egy emlékoszlop magasodik, amelyen Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök kézírása olvasható.

Olmert nagyapja Harpinban halt meg 1941-ben, szülei a városban születtek. Ottjártakor köszönetet mondott a zsidó emlékek megőrzéséért, gondozásáért.

A parkos temetőrészben túlnyomó többségükben orosz és héber nyelven feliratozott sírok, síremlékek találhatók. 1958 óta vannak itt, amikor a helyi vezetés úgy döntött, hogy a zsidótemetőt kiköltöztetik a várostól körülbelül tíz kilométerre lévő Huangsan köztemetőbe. A körülbelül 3000 sírból, amelyek közül 1200 volt sírköves, 853 került az új helyre. Számuk később néhány tucattal szaporodott, az utolsó temetést 1985-ben tartották. A temetőt 1992, a kínai-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvétele után felújították.