Ha újra megjelennek az amerikai turisták tömegei, akkor szinte bizonyos, hogy befellegzett az eddigi álmos hangulatnak – vallja Jaime, aki ma még a havannai utcákon vadászik utasokra 57-es Chevy-jével. Nem igazán szomorú, ahogyan a kubaiak zöme sem. Az átlagpolgár errefelé egyfajta sztoikus beletörődéssel élte a szocialista hiánygazdaság mindennapjait. Viszont a lehetőség egy ennél magasabb színvonalú létre nagyon csábító és nemcsak az egyre türelmetlenebb fiatal generáció számára. Az ötvenes évek Amerikájának és a hatvanas évek Szovjetuniójának ez a trópusi keveréke eddig a turizmusban is az egyediségéből profitált. Évente sokmillióan jöttek pusztán azért, hogy eltöltsenek pár hetet a múlt díszletei között, még akkor is, ha ezzel jártak a rendszer adottságaiból fakadó kényelmetlenségek is. Kubát tavaly 3,5 millió turista látogatta meg, engedélyezték azt is, hogy a turisták magánházaknál vegyenek ki szállást, s mintegy kétezer új vendéglő nyílt. Mindez jelzi, hogy a turizmusban hatalmas potenciál van, akkor is, ha leszámítjuk a hely hangulatának történelmi egyediségét.

Ráadásul Kubában sem tilos már a mobiltelefonok használata, a roaming-szolgáltatást is helyreállították, s a kubai fiatalok is böngészhetnek már a neten. Megnyílt az első amerikai kézben lévő szálloda Havannában és a Sheratont hamarosan mások is követik majd. Az amerikaiak simán használhatják hitelkártyáikat a szigetországban. Újra kiköthetnek karibi körutazásuk során a nagy amerikai turistahajók Kubában.

Ha pedig megindul az amerikai turisták áradata a mai infrastruktúra már vajmi kevésre lesz elég. Mindez már most is érzékelhető, hiszen a meglévő hotelek árai duplájára emelkedtek, és jelenleg 300 dollár körül mozog a szobaár. Hiány van idegenvezetőkből, tolmácsokból, s nehézséget okozna a mostaninál nagyságrendekkel több külföldi ellátása is. Kevés a vendéglő, a magánkézben lévő jobb éttermek asztalait hónapokra előre lefoglalták. Nem véletlen, hogy a befektetők és a fejlesztők is egyre jobban érdeklődnek. Nemcsak a szállodaépítésben, vagy az infrastruktúra fejlesztésben vannak hatalmas lehetőségek. Jó azért, ha előre tájékozódunk a kinti viszonyokról, hiszen a – mint minden pártállami rendszerben – itt is lassú és szövevényes a bürokrácia. A szabályok pedig napról-napra változnak. Ha valaki Magyarországról szeretne kubai kapcsolatokat kiépíteni vagy vállalkozni, őket a havannai HTCC is támogatni tudja hasznos tanácsokkal, helyismerettel.

A hagyományos kirakat-turizmus mellett egyre több új úti cél is a kínálatba kerül. Camaguey, Cayo Coco, Cayo Largo, Cienfuegos, Holguín, Manzanillo, Matanzas és Santiago de Cuba is a célállomások között szerepel Havanna és Santa Clara mellett. A nagyságrendekkel megnövekedő igényes tömeg pedig nem elégszik majd meg Jaime közel hatvan éves taxijával. Külön fejezet a szerencsejáték engedélyezése. 1959-et megelőzően a karibi szigetországba valósággal özönlöttek az amerikai turisták, akik előszeretettel tértek be Kuba 13 legális kaszinójába, melyek alig 150 kilométerre üzemeltek a floridai partoktól.  Ha újra beindul a kaszinó üzlet, akkor a kubai vezetésnek nagyon sok mindent át kell gondolnia, hiszen a hajdanán kaszinóknak helyet adó díszes épületek még mindig ott állnak megfagyva az időben, és arra várnak, hogy felújítva, új vezetés alatt ismét megnyithassák kapuikat. A hogy a Nova Southeastern Egyetem professzora, Bob Jarvis fogalmazott: „kétségtelen, hogy minden amerikai és nemzetközi kaszinóvezető azt tervezgeti, hogy hogyan térhetne vissza Kubába. A negyvenes és ötvenes években ez volt az USA játszótere, és ismét az válhat belőle. Ez egyszerűen mesés.”

Aki viszont látni szeretné az ötvenes évek amerikai autókínálatát és aránylag olcsón töltene pár napot egy varázslatos Karib szigeten annak bizony sietnie kell, mert lehet, hogy a múlt rövidesen a múlté lesz, véglegesen.