Már nem is vagy szerelmes?

Hát… Nem tudom. Az voltam. Nagyon. Mikor összejöttünk, megvolt a lila köd, folyton az ágyban akartunk lenni, el sem akartuk engedni egymás kezét. Mindenhova együtt mentünk, folyton csináltunk valami izgalmasat, pörgött az életünk.

Mikor kezdett átalakulni a kapcsolatotok?

Jó kérdés. Annyira lassú folyamat volt, hogy mikor benne voltunk, észre sem vettük, szerintem. A hétköznapok voltak a ludasak. A kapcsolatunk első két évében külön városban voltunk hét közben, és ez folyamatos feszültség forrása volt – de ébren is tartotta a tüzet, hiszen hiányoztunk egymásnak. Izgatottan vártuk a hétvégéket, hogy végre csak egymással foglalkozhassunk.

És mikor egy városban kezdtetek élni…

Vége lett a sulimnak, és hazaköltöztem. Aztán nem is vártunk tovább, összeköltöztünk. Úgy gondoltuk, mire várnánk? Szeretjük egymást, éljünk együtt! Hát, nem volt jó döntés. Ahogy bekúsztak közénk a szürke hétköznapok, egyre kevesebb időt töltöttünk valóban együtt. És annyira fiatalok vagyunk, még mindig, hogy nem vettük komolyan, hogy erre figyelni kéne – igenis, kettesben is kell programokat csinálni, kimozdulós programokat. Amikor nem csak arról van szó, hogy ki veszi a WC-papírt, és ki mossa fel a konyhát.

Ez megviselte a szexuális életeteket?

Hogy meg-e?! Konkrétan nincs szexuális életünk. Mikor már együtt éltünk több hónapja, kezdtek elmaradni az együttlétek, de annak tudtam be, hogy mindketten baromi fáradtak vagyunk. Aztán kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam, mert azt vettem észre, hogy már csak én kezdeményezek. Hiába mászkáltam szexi fehérneműben a párom előtt, rám sem nézett – ha mégis, morgott egyet, és ennyi volt. Eleinte azt gondoltam, velem van a baj – meghíztam, nem jó az illatom, vagy megcsúnyultam? Aztán jött az, hogy tuti van valakije – ha ennyire nem kívánja a szexet, biztosan máshol elégítik ki az igényeit. De kiderült, hogy nincs senkije.

Mikkel próbálkoztál?

Mindennel. Volt a szexi cuccos korszakom. Besültem vele. Aztán jött a letámadós-játék: meglepő helyen és időben próbáltam levenni a lábáról, ezzel néha sikerrel jártam, de nem láttam rajta őszinte nekivadulást. Aztán jött a sztriptíz: ez tetszett neki, de csak akkor értem el vele eredményt, utána ugyanúgy nem nyúlt hozzám. Aztán jött az, hogy sírva könyörögtem neki, hogy kívánjon már meg…

És erre semmi reakció? Semmi beismerés? Semmi magyarázat?

Annyi volt a válasz, hogy a kapcsolatok ellaposodnak, értsem meg, hogy nem fog már olyan sokszor megkívánni, se engem, se a szexet, mint az elején.

És te vele maradsz.

Igen. Nem értem, miért. Szeretem, persze, de belül érzem, hogy ez nem mehet így sokáig – a szex nagyon fontos része egy kapcsolatnak. Nyilván vannak olyan időszakok, mikor kevesebbet bújnak össze a párok, de mi már 5 hónapja nem szexeltünk. Ez nem jó, ennyi idősen, és ennyi idő után meg pláne nem.

Mit tanácsolnál másoknak? El lehet ezt kerülni?

Biztos. Sok randi, még akkor is, ha már régóta együtt vagytok, őszinteség és időbefektetés. Erre is időt és energiát kell szánni! Ne engedjétek meg magatoknak, hogy lusták legyetek ebben. Nem éri meg.