Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, ami 18 éves kora után Kínáig röpítette Biát, nem más, mint a tudásszomj. A messzi Keleten államközi ösztöndíjjal tanult, de sajnos mikor hazatért a kalandból elkezdődtek a gondok. Először pajzsmirigy túlműködéssel, majd endometriózissal diagnosztizálták, kiderült, hogy mindenképp műteni kell. A műtét során azonban véletlenül belevágtak a vastagbelébe. Bia még saját lábán tudott hazamenni a kórházból, de csakhamar életmentő műtétet kellett rajta végezni. Végül, hogy a sérült bélszakasz be tudjon gyógyulni, egy „kolosztómával lett gazdagabb”, ahogy ő fogalmazza. Így mesél a műtétekről, az átélt sokkról: „Ez az „élmény" nagyon sok mindenre tanított meg. Azóta kevesebbet stresszelek és bosszankodok a mindennapi apróságokon, és jobban megbecsülöm a mindennapi dolgokat, amiket előtte adottnak vettem.”

Bianka végül egy blog írásába fogott, ami először „csak” önterápiának indult, mára azonban rájött, a másokon való segítés a fő missziója. Ahogy mondja, Magyarországon rengeteg a tabu, így a sztómás létet is tabuk övezik. Ezen szeretne változtatni nyílt, közvetlen hangú blogjával, hogy oldja a szégyenkezést és a félelmeket. Kórházban is szokott friss betegeket látogatni, hiszen sokszor csak annyi kell a jobb közérzethez, hogy a rémült, frissen műtött emberek ne érezzék magukat egyedül ebben a helyzetben.

Ma már úgy érzi, kezd visszatérni belé a műtétek közben elveszett tűz és készen áll arra, hogy nyomot hagyjon a világban! Rengeteg hely és tanulnivaló van még a bakancslistáján, és a válasza arra, hogy fél-e még bármitől is: „A legrosszabb már majdnem megtörtént velem, úgyhogy nem félek semmitől!”

Fotók: Rádi Péter, Torma Dávid