Apám Európában dolgozott egy autógyárban, nemigen törődött velünk- így számol be gyerekkoráról Fatima, aki Marokkó déli részén Agadir mellett született egy kis faluban. Ott ahol az évszázados törvények uralkodtak: házasság esetén meg sem kérdezik a gyerek menyasszonyt, hogy mit szól hozzá?!... Fatima megszökött a rémes házasság elől. A városba ment dolgozni. Munkásszállón lakott, ahol csupa hozzá hasonló lány között élt. A gyerek menyasszonyokra kényszerített házasságok nem tartanak sokáig!- vonja le a tanulságot abban az interjúban, melyet a párizsi Le Monde-nak adott.

Fatima ugyanis ma már francia állampolgár. Megismerkedett egy francia fiúval, aki egészen másképp viselkedett mint a honfitársai. Figyelmes volt és kedves. Mindig kikérte a véleményét. Összeházasodtak és ma már Toulouseban élnek. Bár Toulouse Franciaország déli részén van, de Fatima mégiscsak úgy érezte, hogy mindjárt megfagy. A másik probléma az volt, hogy nem tudott jól franciául és semmilyen szakmával sem rendelkezett. Ezért most beiratkozott a második esély főiskolára. Ez afféle népfőiskola, ahol nem kérnek érettségi bizonyítványt. Olyan tárgyakat oktatnak, melyek segítenek az álláskeresésben: informatikát, matematikát, francia nyelvet és szakmai ismereteket. Fatima úgy érzi: így valóban új életet kezdhet. Látogatóba se kíván visszamenni szülőfalujába Marokkóban hiszen ott még ma is úgy adják férjhez a gyerek menyasszonyokat, hogy senki sem kérdezi meg tőlük: mégis mi a véleményük a jövendőbelijükről?!...