Nem indult jól a mérkőzés német szempontból, ugyanis Sami Khedira a bemelegítés során megsérült, így helyére Christoph Kramert kellett pályára küldenie Joachim Löw szövetségi kapitánynak.

A Nationalelf gyorsan rájött, ez a meccs nem lesz olyan sétagallopp mint a brazilok elleni elődöntő volt, az argentinok, okosan szervezetten és főleg keményen fociztak. A németek játékába sok pontatlanság csúszott. Kross könnyen a finálé negatív hőse lehetett volna, óriási hibája nyomán Higuain hatalmas ziccert hagyott ki, ha belövi talán minden másképp alakulhatott volna, és ma nem Berlinben hanem Buenos Airesben ünnepelnének.. Igaz később a németek is rúgtak egy kapufát.

De a fociban nincs „ha“, csak a gólok számítanak, igaz ehhez nem árt egy kis szerencse sem. A második félidő elején a Fortuna elpártolt Messi-től, hisz jó helyzetben alig pár centiméterre gurított a tehetetlen Neuer kapuja mellé. Ez is sorsdöntő momentum lehetett volna. A hosszabításban – amikor mindkét csapat játékosai már érthetően fáradtan mozogtak - érződött, hogy egy jól sikerült akció megmentheti a csapatokat a kegyetlen tizenegyesrúgásoktól.

A csereként beállt Götze 6 perccel a lefújás előtt az adódó helyzetet hidegvérűen értékesítette, ezzel egycsapásra nemzeti hős lett Németországban. Bár a sorok írója szíve szerint az argentinoknak szurkolt, tárgyilagosan el kell ismerni, a vb-én nyújtott teljesítményük és az utóbbi években produkált játékuk, eredményeik alapján a németek – Messihez hasonló zsenik nélkül is - megérdemelten világbajnokok. S úgy tűnik, még jó ideig uralni fogják a világ fociját...