Először is a név magyarázatra szorul. Kétféle teória létezik. Az első: itt lakott Ixchel, a hold és a termékenység istennője, akinek a lakosok annyi szobrot állítottak, hogy a megérkező spanyolok törvényszerűen ezt a nevet adták a szigetnek. A másik elmélet szerint, nekem ez valószínűbbnek tűnik, a spanyol urak ezen a szigeten tartották az indián szeretőiket, jó távol feleségek szeme elől.

Egészen véletlenül vetődtem a szigetre. A guatemalai maja piramisoknál csavarogtam, amikor megismerkedtem egy házaspárral, a feleség mexikói, a férj svájci volt. Mondtam nekik, hogy közép-amerikai két hónapos kalandom Cancunban ér véget, itt még egy hetet leszek, és aztán irány a British Airways londoni járata. Akkor javasolták az Asszonyok Szigetét, szerintük jóval olcsóbb a szárazföldnél, és nagyon biztonságos. Mi tagadás, voltak olyan közép-amerikai országok, városok, ahol az ember száz százalékig tisztában volt azzal, hogy, hogy minden meggondolatlanságért, hibáért, adott esetben súlyos árat fizethet.

Cancun és az Asszonyok Szigete között gyakori és kifogástalan a hajóközlekedés.

Nem is volt olyan sok turista körülöttem, talán nem futottak össze a guatemalai őserdőben a mexikói-svájci párossal. A sziget nyolc kilométernyi hosszú, és átlagosan egy kilométer széles. Mindent az itt lakók ellenőriznek. Nem emlékszem, hogy láttam volna rendőrt. A biztonsági szolgálat a helyiekből áll, bár olyat sem láttam volna, hogy valamikor közbe kellett volna avatkozniuk. Azaz, egyszer, egy részeg német turistát elkísértek a szállodájába, nehogy hazafelé véletlenül lefejeljen egy lámpaoszlopot.

Latin-Amerikában egy gringónak nem ajánlatos sötétedés után egyedül csavarognia, gyanútlanul üldögélnie a tengerparton. Ezt itt meg lehetett tenni, a tengerpart homokján elterülve, hallgatni a hullámok zúgását.

A szigeten nem nagyon láttam autót, kivéve a taxikat. Elsősorban kerékpárral, motorkerékpárral és golfautókkal. Utóbbiakkal szigettúrákat szerveznek, és ami a legjobb, a turista saját maga vezetheti, ami azért mégiscsak király dolog.

Ám nem csupán golfautókról beszélhetünk, a fehér homokos tengerpart, a Karib-tenger kékje, a vízbe nyúló pálmafák, a zsibongó sétálóutca, panziók, hotelek, üzletek, éttermek, kávéházak, vízi sportok sokasága várja látogatót.

Bármilyen vízi jármű bérelhető, legyen szó hajóról, motorcsónakról, kajakról… De búvárkodni is korlátlanul lehet.

Vízi park, teknősfarm is várja látogatóit. A Tortugranja nevű létesítmény kedvelt célpont, teknősöket tartanak, nem csak turisztikai, hanem tudományos megfigyelés céljából is. A tengeri teknősök akár 100 évig is élhetnek, és a feltételezések szerint már évmilliók óta léteznek a Földön. Van a szigeten egy delfinárium is, ahol akár a delfinekkel való úszásra is lehetőség adódik.

A gyereknek sokszor bőven elég móka a sirályok etetése.

A sziget éghajlata igen meleg, nyáron és ősz elején a legcsapadékosabb. Minden hónapban mértek már legalább 32 Celsius fokos hőséget, de a rekord nem érte el a 40 Celsius fokot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 27,9 és az augusztusi 32,6 fok között váltakoznak, rendkívül ritka, hogy 10 Celsius fok alá csökkenne a hőmérséklet. Strandolni, napozni egész évben lehet.

Ami pedig az árakat illeti, mexikói-svájci barátaimnak tökéletesen igazuk volt, minden olcsóbb volt, mint a szárazföldön. Cancunban nem engedhettem volna meg magamnak a mindennapi homárlakomát. Itt megtehettem. Mi tagadás, homár, zöld chili, kukoricasör, tequila, Karib-tenger, fehér homok, pálmafák.