1944 novemberében a visszavonuló német csapatok a 314 m magas lakihegyi  antennát fel akarták robbantani. A tervezők gondoltak arra, hogy a feszítősodronyok elszakadhatnak, ezért úgy tervezték a tartószerkezetet, hogy két feszítőhuzal elszakadása után is állva maradjon a torony. A németek november 30-án összesen hat huzalt robbantottak fel, a torony ezt már nem bírta és eldőlt. Igaz, nem arra, amerre a németek tervezték: az elképzelés ugyanis az volt - tudtuk meg az adóállomás korábbi vezetőjétől, Eiselt Ferenctől -, hogy a torony rádől a közeli, Csepelre vezető országútra, ezzel akadályozva az ottani közlekedést. Az "öreg szivar" azonban máshogy gondolta, és nem az útra dőlt, hanem más irányba...

A dőlés következtében az antenna legszélesebb része két méter mélyen fúródott a talajba.

Negyven év múlva ismét felmerült az ötlet, hogy a feleslegesség váló adótornyot robbantással tüntessék el. 1983-ban már elhelyezték a tölteteket, a robbantómester és munkatársai a tervezett robbantás percét várták, a falubeliek - kellő távolságban - széles karéjban öállták körbe a készülő látványosság helyszínét, mikor megérkezett "felülről" a telefon: minden vissza, az antennatorony állva marad.