Hatalmas mosollyal az arcunkon jövünk ki az évfolyamtársammal a vizsgáról, betérünk az első cukrászdába, ezt meg kell ünnepelni. Na és várod már a karácsonyt?? - kérdezem, de látom az arcán, hogy nem pont ezt a kérdést várta. Nem akarom faggatni, de közben majd megesz a kíváncsiság, mégis mi történhetett a múltban, ami miatt már maga a szó is ilyen hatást vált ki belőle.

Áh, semmi, igazából régi történet - mondja. És aztán megtudom, hogy 24-e volt, délután és esett a hó. A nagymama a konyhában sütött, a nappaliban a Jézuska intézkedett, ő pedig a testvérével Walt Disney mesés világában járt, amikor is hatalmas üvöltés, ajtócsapkodás, majd az anya hisztérikus hangja, ahogy kiáltja: Soha többé be ne tedd ide a lábad! Ijedten futottak ki, nem értették a helyzetet. Apa csak elment kicsit sétálni, nagyon fáj a feje, visszajön majd, suttogja az anya, de mintha maga sem hinne a szavainak.

Akkor látta utoljára az apját. Mindennek már tizenhárom éve. Nem kérdeztem többet, a cehhet én álltam.

(Csernay Dóri)