Az egykori hajógyárból színházat csináltak, a gépgyár épületébe pedig márkás cégek települtek, az emeletre meg egy fitneszterem költözött. Kábé olyan az egész, mintha Csepelből próbálnánk meg plázanegyedet meg lakóparkos pihenőövezetet csinálni.

Hát, Zürichben sikerült.

A nyugati negyed a Viadukt markthalle oldalánál kezdődik. A vasúti híd alsó része nemcsak piac, hanem menő étterem is. Nem sokkal odébb konténerekben rendeztek be kiállítást. A Frau Gerolds garten, vagyis Gerolds asszony kert pedig hippinegyedhez hasonló hangulatú bulihely, éttermekkel, graffitikkel, hintákkal, azzal a különbséggel, hogy itt minden tiszta és jól néz ki. Persze amiatt, hogy ez mesterséges, de attól még remek.

Az egykori ipari negyedbe felhőkarcolót is felhúztak. A Maagplatz nevű tér, és egyben a város büszkesége, a Maagtower 126 méteres, Svájcban csak Bázelben van ennél magasabb épület. Az acéllemezeken jó időben megtörik a napfény, csillog-villog a toronyház.

Novotel, Ibis, Renaissance, Sheraton. Az egykori ipari negyedbe beköltöztek a luxushotelek is. Az a durva, hogy ha Svájcban ilyen átalakítást csinálnak, minden menő cég rohan, hogy ott lehessen, és elhiszi, hogy működni fog.

És tényleg működik.

Úgyhogy a kockaépületek falán már ott díszelegnek a vonzó feliratok, a turisták meg az üzletemberek pedig jönnek rendületlenül. A nyugati iparnegyedbe lakóparkot is terveztek. Az épületek pont olyanok, mint az értékesítéshez készült reklámmaketteken, még a fákat is olyanra vágták! Érdemes megnézni a fotómat a galériában. A fű harsogóan zöld, akár a látványterveken.

Egy a gond csak: 3 millió frank egy nagyobb lakás - majdnem egymilliárd forintot kellene tehát leszurkolnunk, ha a régi ipari negyedben akarnánk lakni, egy impozáns kégliben. Persze ez csak nekünk gond, meg a bevándorlóknak.

Zürich tehát zseniálisan megoldotta az üresen maradt gyárépületek és az üzemi területek hasznosítását, ha már egyszer mindent Kínában gyártanak. Érdemes megnézni, ha valaki erre jár.