A klasszikus sárga autók sofőrjei szinte kivétel nélkül bevándorlók. Egy taxiengedély hetvenmillió forintnyi összegbe kerül. Ezt üzletemberek megvásárolják, majd az autót bérbe adják napi nyolcvan dollárért. A sofőrök így a költségek levonása után havi hatszázezer forint körüli összeget visznek haza, ami itt épphogy elég.

A magas életszínvonal miatt New York-ban rengetegen közlekednek taxival, ezért a sofőrök válogathatnak. Ha épp olyan kedvük van, vagy nem megfelelő az útirány, akkor nem viszik el az utast. Előfordult az egyik kollégámmal, hogy egyszerűen kitették a taxiból, mert nem szeretett volna arra menni a sofőr. Mint később elmagyarázták nekünk a helyiek, először be kell ülni, és szépen, tagoltan, alaposan el kell magyarázni, hogy hova szeretnénk menni, és keményen ragaszkodni kell az úti célhoz. Nem árt, ha a turistánál van egy térkép, ugyanis 10 taxisból 7 nem ismeri eléggé a várost, és el kell neki magyarázni, mi hol van. Ez azért megdöbbentő, mert az utcák számozottak, a 14-ik utcától rácsszerűek és nyílegyenesen futnak.

Érdekesség, hogy a taxik azért sárgák, mert 1907-ben az első fuvarozó vállalat alapítója, John Hertz azt olvasta egy egyetemi tanulmányban, hogy mind az állatok, mind az emberek a sárgát veszik észre a legkönnyebben. Az üzletember azt szerette volna, hogy ha az ő autóit mindenki azonnal meglátja.

A címlapfotó "official station" képe, amelyet a flickr.com-on tett közzé.