Izland: A 13 csintalan manó

Izlandon nem egy Mikulás van, hanem tizenhárom „karácsonyi legény” (Jólasveinar), akik a hegyekből ereszkednek le. December 12-től kezdve naponta egy érkezik, és csokit vagy rohadt krumplit hagy a gyerekek cipőjében (annak függvényében, hogy jók voltak-e). Nevük is beszédes: van köztük „Ajtócsapkodó”, „Szafaládé-tolvaj” és „Tálnyalogató” is.

Japán: Karácsonyi KFC-őrület

Japánban a karácsony nem keresztény ünnep, inkább egyfajta romantikus esemény, mint a Valentin-nap. A legfurcsább szokás azonban a vacsorához kötődik: egy rendkívül sikeres 1974-es marketingkampánynak köszönhetően a japán családok többsége a KFC sült csirkét tekinti a hagyományos menünek. Ilyenkor a vödrös csirkéért hetekkel korábban asztalt kell foglalni, vagy hosszú sorokat kell kiállni.

Ausztrália: Karácsony a tengerparton

Míg nálunk hullik a hó (vagy legalábbis reménykedünk benne), Ausztráliában a hőség a jellemző. A Mikulás gyakran szörfdeszkán vagy kenguru-vontatta szánon érkezik. Az ünnepi ebéd nem a kandalló mellett, hanem a tengerparton zajlik, ahol grillpartit (barbecue) tartanak tenger gyümölcseivel és hideg sörrel.

Olaszország: Befana, a jóságos boszorkány

Az olasz gyerekek kétszer is kapnak ajándékot. Karácsonykor a Babbo Natale hoz meglepetést, de az ünnepi időszak fénypontja január 6-a, Vízkereszt napja. Ekkor érkezik Befana, az idős, seprűn repülő asszony, aki a kéményen keresztül jut be a házakba, hogy édességet tegyen a jók zoknijába, a rosszakéba pedig szenet (ami ma már gyakran fekete cukorka). Ezek a színes hagyományok is azt bizonyítják: bár az ételek és a figurák mások, az öröm és a család iránti vágy egyetemes.