Nádas Tamás - interjú in memoriam

Ha valaki manapság egy rendezvényen a felhőkre néz, téged és a gépedet biztosan ott találja. Szinte minden hétre jut valamilyen bemutató, nem is beszélve a versenyekről.

Általában 20-25 rendezvényen biztos ott vagyunk. Ezek között vannak kisebbek és nagyobbak is. Az elmúlt hónapokban nagyon komoly rendezvények voltak, ahol 10-12 ezer ember is kint volt. És persze rengeteg média, ami nagyon fontos. Sokat járok külföldre is, bemutatókra, Dubajba. A rendezvények száma nagyon függ az anyagi lehetőségektől.  Bár nem ebből élünk, de vannak minimális költségek, amiket ki kell fizetni. Az üzemanyag, a füstölők, az odautazás, a műsorvezető. Mindig az dönt, hogy mennyire van erre fizetőképes kereslet.

Ez a dolog szórakoztató része – bár tudom, hogy neked a repülés maga szórakozás -, de azért ez mégiscsak egy komoly sport. Komoly versenyekkel, ahol kőkemény mezőnyben kell bizonyítani. Egy technikai sportban jó technika nélkül nagyon nehéz jó eredményt elérni. Váltottál a technikán. Mit lehet tudni erről az új gépről?

Ha az ember sikeres akar lenni ebben a műfajban, akkor haladnia kell a technikában is. Elég sokáig repültem eleinte az EXTRA 300 LP–vel, melyről azt érdemes tudni, hogy a versenyszerű műrepülésben voltak nála jobb gépek is. A régi gépem például 660 kg-os és 300 lóerős volt. Jelentős sikereket tudtam vele elérni, de úgy éreztem - és mások is unszoltak -, hogy ennél több kell ma már. Ezért váltottam technikát. Először nagyon nem volt szimpatikus az új gép, de most már úgy látszik, mégis jó döntés volt a váltás. Minden géppel össze kell nőni. Amikor a pilóta túlnövi a repülőgépét, akkor mindenképpen váltani kell.

Milyen megszokni egy új repülőgépet? Miben tud ez többet és mennyire kell másképpen repülni vele?

Az Edge 540 T típusú repülőgépről azt kell tudni, hogy a NASA egyik tervezőmérnöke tervezte. A két gép között óriási különbség van. Ez egy experimental kategória, ami kísérletit jelent, éppen ezért egy egész csomó dolgot nem kell betartani. Ha az Extra 300 egy közúti Mercedes volt, akkor az Edge egy versenyzésre kihegyezett gép, melynek messze nincs olyan komfortfokozata. Viszont a repülőtulajdonságai sokkal jobbak. A súly-lóerő aránya is jobb. Ez a gép 580 kg háromszáz lóerőre. Sokkal vékonyabb a szárnyprofilja, sokkal gyorsabb a forgási sebessége, 1 másodperc alatt 420 fokot tud fordulni.

Hogyan tervezed meg egy show programját? Ez azért sokkal nagyobb teret enged a fantáziának, mint egy világverseny.

Állandóan ötletel és gondolkodik az ember, hogy mivel lehetne még jobban színesíteni a programot. A show-repülés és a versenyszerű repülés két különböző dolog. A show-repülésnek az a legfőbb kritériuma, hogy meghökkentsük a közönséget. Olyan dolgokat próbáljunk bemutatni a levegőben, amire a laikusok azt mondanák, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Színesítjük füsttel, zenével, egy nagyon jó konferansziéval, aki feldobja a hangulatot. Interaktív játékokat is szoktunk csinálni. A szpíker kérdez valamit a földről, én, pedig a repülőgéppel válaszolok a levegőben. Például a szpíker megkérdezi: „Tomikám hogyan szereted a csajokat?” Erre az a válasz, hogy a hátára teszem a gépet. Azt hiszem, érthető… Persze mindent nem lehet minden rendezvényen megcsinálni. Kell egy kis látványelem, mert attól szórakoztató a műsor.

Tudom, hogy szoktál felvinni civileket is. Ilyenkor azért vigyázol rájuk…

Természetesen, ez nagyon fontos. A célom mindig az, hogy mosolyogva szálljunk le. Érezze úgy az utas, mennyire jót repült. Ilyenkor nem kell megmutatni, hogy milyen kemény legény vagyok. Azt majd megmutatom a bemutatón. Csak az a cél, hogy annyit repüljünk, amennyit az utas szeretne vagy elbír. Az emberek nagy részében benne van a félelem, szorongás. Van, akinél ez folyamatosan oldódik, ahogy kommunikálok vele, van, akinek csak egy light iskolakör fér bele. Ennyi elég is. A lényeg, hogy amikor kiszáll a gépből, boldog legyen és azt kérdezze: mikor megyünk legközelebb?

 

in memoriam Nádas Tamás