A kínai festő esete Weöres Sándorral

Weöres Sándor életében rendkívül fontos szerepet játszott a keleti kultúrák iránti érdeklődés, az ebben való elmélyülés, a spiritualitás - hangsúlyozta Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója. Műfordításai nemcsak művészi szépségük miatt nevezetesek, hanem mert e művek szellemiségét talán minden más műfordításnál hitelesebben sugározzák rendkívüli beleélő készségének és nyelvi hajlékonyságának köszönhetően.

A Balassi Intézet Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából az író–költő–műfordító eme különleges érzékenységére, spiritualitására és a kínai kultúra iránt érzett nagyfokú tiszteletére kívánta ráirányítani a figyelmet a Múzeumok Éjszakája programsorozaton.

A művész a kortárs kínai festészet egyik kiválósága, a világ számos pontján fellelhetőek képei, Magyarországon azonban most először  láthatók munkái.
Mind a témákat – orchideák, tájképek, naplementék -, mind a technikát tekintve képei egyszerre közvetítik a több ezer éves kínai hagyományt és a modernitást. Festményei megjelenítik a keleti filozófia tradicionális értékeit.

Weöres Sándor 32 évesen adta ki A teljesség felé című metafizikai kötetét, amit Hamvas Bélának ajánlott. A nyolcvanas évek elején komponált rá először zenét az akkor harmincas éveiben járó Gryllus Dániel, de a lemez kiadása 1988-ig váratott magára, a zeneszerző végül a költő 75. születésnapjára kezébe adhatta feldolgozását. A művet előadták színpadon is, ennek dramaturgját Kőváry Katalin rendező, a zeneszerző felesége állította össze. Apja hatvanadik születésnapjára a szintén zenei pályára lépett, harmincas éveiben járó Gryllus Samu a jelenlegi zenei elvárásoknak megfelelően újra hangszerelte a művet, ennek előadására több generáció kiválóságait kérték fel. A Weöres-mű részleteit Gryllus Samu vezényletével és Gryllus Dániel közreműködésével a magyar zenei élet kiemelkedő művészei szólaltatták meg a kiállítás megnyitóján.