Az ókori villanykörte nyomában

Dandara csodálatos templomától, melyet a születés templomának is neveznek, nagyjából három órás buszút vezet Esnáig. A templom érdekessége monumentális, minden centiméterét képekkel borított falain kívül, hogy nemrégiben egyik szűk járatában találtak egy faragást, mely egy virágból kibúvó kígyót ábrázol. Néhány, kissé elrugaszkodott történész arra a következtetésre jutott, hogy ez valamiféle szimbolikus ábrázolása az ókori villanykörtének. Ez minden bizonnyal nem több találgatásnál, ami viszont tény, hogy a kép feltárása óta egyel bővült a megtekinthető kamrák száma. Ebbe a három kisebb szobácskából álló teremhálózatba egy szűk lejárón lehet lejutni. Az ide vezető lyuk kisebb, mint egy játszótéri házikó ajtaja, ezért csak annak ajánlatos belépnie, aki bírja a bezártságot. A falakon egyáltalán nincs ablak, és a járatba alig jut be némi oxigén. Aki mégis vállalkozni mer erre a kis kaladra, biztosan kárpótolják a szinte érintetlenül megmaradt falfaragások ezrei.

Alighogy elhagyjuk Dandara születési templomát, a nyomorral kell szembenéznünk. A kisebb folyóágak mentén berendezkedett emberek sokszor nem tudnak mit kezdeni a megbetegedett állataikkal, ezért sok elpusztul közülük. A helyiek apró házakban, nagy szegénységben élnek, igaz, turistaként mindezt csak a buszból vagy a hajóról lehet látni. Amikor nagyobb az idegenforgalom, elhagyják régi életmódjukat: az állattenyésztés után a csodálatos luxusszállodákban, és hajókon dolgozhatnak.

Az út szélén kínált gyümölcsökből nem érdemes vásárolni, de minden árucikk elérhető az üdülők területeken is. A Nílushoz érve láthatjuk, hogy rengeteg nagyobb hajó áll a turisták rendelkezésére, ezeken pedig ügyelnek a higéniára. A Nílusban euorópai embernek tilos fürdeni, mert sok szemetet dobálnak a vízbe, a helyiek ennek ellenére előszeretettel hűsölnek a különböző ragadózók és hulladékok között.

Esnában hajóra szálltunk, Luxor felé haladva pedig egyre fenségesebb látvány tárult a szemünk elé: a Nílus partján érdekes formájú házak kandikálnak ki a buja növényzetből, a háttérben pedig órási kő –és homokhegyek jelzik az éllettelen sivatag határát.

Ezt a fenséges sokszínűséget a soha nem szűnő száraz hőségben a legkellemesebb egy klímával felszerelt hajóról szemlélni. A Világszám munkatársai a Semiramis fedélzetén ezúttal Luxorba tartanak. A királyok városa már vár bennünket.