A könnyeket hullató festmény

1696-ban langyos cseppek csordultak ki a festmény szeméből, pedig olyan hideg volt, hogy a misebor teljesen megfagyott. A kép csodája egyre több zarándokot vonzott a templomba, ezért a 19. század közepén építettek egy nagyobb kőtemplomot. A képet I. Lipót császár Bécsbe vitte, de ott soha többé nem könnyezett. Azonban a helyére készített másolat szemében újra megjelentek két alkalommal is a könnyek, 1715-ben és 1905-ben.

A 20. században történt, hogy egy ízületgyulladásos férfi elment a könnyező festményhez, és ígéretet tett, ha meggyógyul, akkor egy méhcsaládot adományoz a templomnak. A férfi valóban meggyógyult, ahogy kérte, de eszébe jutott, hogy vajon mit kezdene a templom a méhekkel, ezért lemondott az adományozásról. A méhek maguktól repültek ki a méhkasból, és a templom északi oldalán egy korábbi földrengés okozta repedésen keresztül költöztek be. A helyiek egy méhkasra emlékeztető ajtót helyeztek a repedésre, ami a mai napig látható a templom falán.

Ugyanebben az időszakban két férfi verekedésbe keveredett egy lány kegyeiért. Az egyik férfit másnapra vérbe fagyva találták meg. Tudták, hogy előző nap vitába szálltak egymással, ezért az életben maradt embert vádolták a gyilkossággal, és bilincsbe verték. Az utolsó kívánsága az volt, hogy hadd menjen be még egyszer a máriapócsi templomba imádkozni. Amikor a Szűz Mária könnyező képe elé lépett, leestek a bilincsei. Kétszer is visszatették azokat, de mind a kétszer ugyanúgy leestek. Hamarosan megtalálták a bűntény igazi elkövetőjét, aki tudatosan használta a verekedés ürügyét arra, hogy elterelje magáról a gyanút. A bilincset azóta is ott őrzik a festmény közelében, azon botok mellett, amiket a bicegve betérő betegek hagytak ott, hisz már nem volt rájuk szükség, nélkülük is boldogultak kifelé menet.

Ma egy lépcsőn sétálhatnak fel az érkezők a képhez, és a kendőhöz, amivel a festmény könnyeit itatták fel. A kép megérintését értetkőzésnek hívják Máriapócson.

A máriapócsiak hisznek benne, hogy az ide érkezőknek lehullanak a lelki bilincsei, és eldobják belső mankóikat, hogy könnyű szívvel léphessenek ki a templom falai közül.