A bőség ételei: Lencse és malac

A legismertebb babona a lencsefőzelékhez kötődik. Úgy tartják, hogy minden egyes szem lencse egy-egy pénzérmét szimbolizál, így aki éjfél után (vagy január elsején) lencsét eszik, annak az egész évben tele lesz a pénztárcája. Hasonlóan fontos a sertéshús: a malac ugyanis az orrával előretúrja a szerencsét. Ezzel szemben a marhával vigyázni kell, mert az elrúgja a szerencsénket.

Zajkeltés a gonosz ellen

Vajon miért trombitálunk és durrogtatunk éjfélkor? Nemcsak az öröm miatt! Régen a „gonoszűzés” volt a cél. Úgy tartották, hogy az óév utolsó perceiben a levegőben röpködő ártó szellemeket a nagy zajjal (ostorpattogtatással, kolompolással, ma már trombitával) el lehet kergetni a ház környékéről, így a család tiszta lappal indíthatja az új évet.

Méz és szeretet

Sok helyen szokás, hogy éjfélkor a családtagok megkenik egymás száját mézzel. Ennek célja, hogy az egész évük édes legyen, és a beszédet is „megédesítse”, vagyis ne legyen veszekedés a házban. Vannak, akik egy szem lencsét is tesznek a pénztárcájukba, hogy sose ürüljön ki.

Az első látogató jelentősége

Régen nagyon figyeltek arra, ki lép be először az otthonukba január elsején. Ha egy férfi érkezett, az nagy szerencsét jelentett, de ha egy nő, attól sokan tartottak, mert balszerencsét jósoltak tőle az új évre. Ha vendégvárást tervezünk január 1-re, érdemes előre „megszervezni”, hogy egy jókedvű férfi barátunk legyen az első betérő!