Az épületek a régészek szerint magtárként (horreum) szolgáltak a királykortól kezdve egészen a császárkorig. A Krisztus utáni 110-ben bontották le részben őket, amikor rájuk épült a Traianus-oszlopot övező oszlopcsarnok.

Az útszakaszt még az épületeknél is korábbra datálják. Funkciója az volt, hogy Róma központját összekösse a közeli Tiberis-folyóval, ahonnan a város lakosságát ellátó élelmiszer érkezett. A Róma hét királya korából fennmaradt leletek létezéséről már több mint nyolcvan éve tudtak, de csak most sikerült feltárni az épületeket és az utat is, miután eltávolították az ezeket 1932 óta fedő betonréteget. Az akkori urbanisztikai tervek szerint ugyanis utat építettek az ókori császárfórumokon keresztül.