A verseny olyan, mint a lovas díjugratás kicsiben, a szabályok is hasonlóak, bár itt van külön magas- és távolugrás. A versenyzők dolga csupán annyi, hogy végigvezessék nyulukat az akadálysoron, minél kevesebb megtorpanással, minél kevesebb levert rudat hagyva magul mögött. A díjugratáshoz képest nagy könnyebbség a versenyzőknek, hogy másfél-két méter helyett 28-50 cm között mozog az akadályok magassága, tehát a pálya egyáltalán nem ijesztő - persze erről a nyulak véleményét is érdemes lenne megkérdezni. A felsőbb osztályokban vizesárok is van, ha a nyúl a vízbe hull, pontlevonást kap. Az akadálypályát maximum 2 perc alatt kell teljesíteni a nyúlnak és a vezető gazdinak, aki pontlevonás nélkül nem emelheti át az állatot.

Ha egy nyúl egy versenyen három versenyszámot is megnyer, akkor nevezhető csak Bajnoknak. Ha másodszor nyeri meg, akkor már Nagybajnok, ha háromszor, akkor Szuperbajnok, ha négyszer, akkor pedig Grandbajnok.

Csak Svédországban 20 klub működik 800 taggal a Svéd Királyi Nyúlugrató Szövetség (Sveriges Kaninhoppares Riksförbund – SKHRF) keretein belül.