2009-10-12 00:00:00 superadmin
A délnyugati határainkon kanyargó Dráva folyó és ártere hosszú évtizedekig – az egykori Jugoszláviával szembeni bizalmatlanságunk miatt - az idegenforgalom elől elzárt terület volt, ennek is köszönhető, hogy megőrizte érintetlenségét, és máig Európa három legtisztább vizű folyója közé sorolják.
Ez a vidék csupa rejtély, a világ itt új arcát mutatja meg számunkra, és Őrtilostól egészen az Ormánságig se szeri, se száma a látnivalóknak és az izgalmas programlehetőségeknek. Gondolták volna, hogy a Barcsig sebes folyású, szeszélyes, majd lelassuló Dráva vize olyan tiszta, hogy az ország halfajainak több mint kétharmada él benne? Köztük valódi ritkaságok is, mint a magyar bucó, a botos kölönte vagy a leánykoncér. Csak itt ismerhetjük meg a nevével is szívünket melengető kis lilét (régies nevén sármadarat vagy fövényfutót), a küszvágó csért (népies nevén csillinget) és a kis csért. S a Dráva holtágainak különös lakójával, a vidrával találkoztak-e már?
A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1996 óta óvja, védi a tájat, másrészt lehetővé teszi, hogy megismerhessük ezt a varázslatos élővilágot anélkül, hogy veszélyeztetnénk. A barcsi borókás darányi parkerdejében két kilométeres tanösvény fogadja a látogatókat. A 2004-ben átadott drávaszentesi oktató- és bemutatóközpont szemet gyönyörködtető fogadóépületében konferenciatermet és szálláshelyeket találunk. Innen indulva jutunk a „Drávaszentesi üde rétek” tanösvényre és a Rinya-patak árterére.