Varázslatos volt a Prima Primissima gála

2014-12-06 19:45:00 k.r.r.

hírkép

Teljesen megújult a Prima Primissima gála formavilága, és a díj sem egy remekbe szabott lovacska, hanem egy látványos figura, amely egyszerre idézte fel bennem a citadellás Szabadság-szobor és az olimpia világát. De ettől még jó, tényleg!



Három éve a mellettem álló idős hölgy megjegyezte: na, itt tényleg az elit van. Olyan értelemben biztos, hogy nem csak a döntéshozó politikusok, hanem a művészek, építészek, tanárok, újságírók, színészek, sportolók közül is megjelennek az éppen díjazottak, és többen a korábbiak közül is.

A Mercedes igazgatója az idei rendezvényen annyit mondott: ez Magyarország legnagyobb szabású gálája. Ezt pont így igaz, annak fényében pedig, hogy ezt nem kormányzati forrásból valósították meg, hanem Demján Sándor és Csányi Sándor jóvoltából, még nagyobb az értéke az egésznek.

Persze Budapest azért nem Hollywood, és nálunk a híres professzor is lehet szegény, és a black tie dress kód is jelentheti azt, hogy vegyél fel jó sötét nyakkendőt. De ezzel semmi gond, cserébe kevésbé közhelyesek a köszönőbeszédek, és sokkal több a nyelvi humor. Csányi Sándor poénjai sajnos hiányoztak ezúttal, mert betegen feküdt otthon. Kozma Imre atya bevezetője megható volt, kiváló, de jövőre nem tudnám már felidézni. Ehhez képest a műsor után kifelé jövet Polgár Judithoz odalépett valaki, és Csányit idézett 2010-ből. Bár a poén erdetije Ferenc József nevéhez fűződik, de Csányi a PP-gálán elevenítette ezt fel (mindig annyi díjat kell kiosztani, hogy azoknak is jusson, akik megérdemlik).

Thurczi, a költő érezhetően alaposan felkészült a beszédre, de profi volt, ismerjük el. Utána viszont volt mindenféle izgalmas monológ, megható, kicsit fellengzős, köszöngetős. A kísérőműsor pedig pont annyit adott, amennyit kellett. A nyitány kiemelte a remekül sikerült új díszletet (Farsang László adta elő orgonán), később Snétberger Ferenc és tanítványai játszottak, majd a szegedi kortárs balett előadását láttuk. A Cimbaliband picit felrázott mindenkit, de a vége is különösen jól sikerült. Alpár Balázs és Lackfi János művét felnőttek-gyerekek együtt adták elő, hozzá jött egy kis New York-élmény a kivetítőn. Pont ennyi kellett ahhoz, hogy az is élvezze a gálát, aki ezúttal nem kapott díjat.

(Hogy utána milyen volt a fogadás, arról is írtunk: http://vilagszam.hu/cikkek/ezt-ette-a-magyar-elit-a-hetvegen-alomvacsora-varta-a-prima-primissima-vendegeket.html/8353)