Mediterrán gyöngyszem - Sibenik

2014-05-10 12:43:00 V.J.

hírkép

Ha választanunk kell egy igazán kalandozós horvátországi nyár bázisáúl egy tökéletes támaszpontot, akkor Sibeniknél nem  lehet semmi alkalmasabb. Dalmácia igazi hangulata és a turisták minden érzékszervére hangolt kényelem együtt van itt.



Sibenik, akár északról jövünk, akár délről, igazán sokarcú hely. A valamikori Jugoszláv iparvárosra manapság is emlékeztetnek a város körül megmaradt ipartelepek, de mára már minden a turistákról szól, akik áprilistól novemberig szinte ellepik a szűk középkori sikátorokat és a tengerpart látványos sétányát.

Aki autóval jön, annak tulajdonképpen egyszerű dolga van. Csak egyenesen behajt a kikötő irányában és rövid percek alatt ott találja magát a festői Krka folyó torkolatánál fekvő öbölben. Parkolni talán a buszpályaudvar melletti fizető parkoló a legkényelmesebb, hiszen 6 kunáért óránként az Óváros és a nyüzsgő piac mellett hagyhatjuk a kocsit. Persze csak akkor, ha van hely.

Tanácsos a túra előtt felmenni a házakkal sűrűn körbeépített piactérre és magunkhoz venni mindent, ami útközben szükséges. A fügétől a szőlőig, az olivaolajtól a friss sajtig minden kapható, ráadásul sokkal olcsóbban, mint az óvárosban található kioszkokban. Alkudozni lehet, sőt kötelező, de az angollal nem sokra megyünk az őstermelők között.

A tengerparti sétány talán a legszebb egész Dalmáciában. Nem túl nagy, nem túl hosszú, de igazán hangulatos a középkori városfalak előtt. Sibenik mozgalmas történelme látható itt kövekbe faragva, elöntve a valódi mediterrán életérzéssel. Azt biztosan senki nem tudja megállni, hogy le ne telepedjen valamelyik hangulatos kávézó teraszára egy erős kávéra vagy a hamisítatlan dalmát halételek egyikére. Minden megfizethető, sőt a pizza bármelyik olasz étteremnek is becsületére válna. Hja, a velencei gyökerek… A helyi vörösbor – a babic – vagy a különféle likőrök kötelező szuvenírt jelentenek.

A jó cipő és a napszemüveg szinte elengedhetetlen kellék, az óvárosban, hiszen a páratartalom és a napsütés kissé elkábítja az embert. A séta elején egy nagy erődítményszerű épület fogad két ágyúval. Ezek ugyan nem üzemelnek rendeltetésszerűen, de nagyobb ünnepeken azért eldurrannak az öreg mordályok. Akár itt is bemehetünk az óvárosba, vagy ha tovább sétálunk, akkor közvetlenül a Szent Jakab katedrális előtti lépcsősoron is felsétálhatunk. Bárhol is menjünk be az óvárosba, ahogy beérkezünk megcsap a fülledt páradús levegő és az 500 éves mediterrán, nyüzsgő élet. Elsőként nézzük meg Sibenik leghíresebb épületét a Szent Jakab székesegyházat. Egy XII. századi templom helyén kezdték el építeni a katedrálist 1402-ben. Az építéshez a közeli Brac szigetről hozták ide a híres horvát mészkövet. Jó tudni, hogy a washingtoni Fehér Házat is ebből a braci mészkőből építették fel. 1433 és 1441 között híres olasz mesterek kezdték el a székesegyház építését. 1444-ben Juraj Dalmata főépítész úgy gondolta, hogy túl kevés pénzt költöttek eddig, az építkezésre, nem lesz elég pompás a katedrális, így az olasz építészeket hazaküldte és velenceieket hívott helyettük. A szentély külső borítására 74 emberi arcot faragtak fel. Ezek az emberek mind fontos szerepet töltöttek be akkor a város életében, az építkezésben, vagy éppenséggel sok adományt adtak a katedrális építésére. A mecénás, az mecénás.

A dóm oldalán található az oroszlános kapu, ahol rendszerint turisták hada fényképezkedik. Az oroszlánok tartotta oszlopok tetején találjuk a teremtés két jelképét: Ádámot és Évát. A Szent Jakab székesegyház nyáron 8 és 12, valamit 16 és 18 óra között díjmentesen látogatható. A katedrálisban viszont fényképezni nem lehet! A turisták a világ szinte minden országából elözönlik a kis teret, úgyhogy nem lesz megmagyarázni a családi fotón látható kínai és svéd arcokat.

Sibenik óvárosa tulajdonképpen két párhuzamos utcából áll, erre vannak merőlegesen felfűzve a további sikátorok, kis terecskék. Érdemes elindulni innen a Városházától a tér végén induló utcán és végigsétálni az óvárost, ami maximum 20 perc alatt letudható. Ha elég erőnk van, másszunk fel a dombtetőn fekvő Szent Mihály erődbe. Az erőd alatt viszont nem lehet kihagyni a temetőt, ahol macskákon kívül leginkább olasz neveket fogunk találni a különleges sírköveken. A kilátás viszont pazar az egész öbölre és a városra.

A domb tetején található Szent Mihály erőd volt mindig is Sibenik legerősebb pontja. A várfalakat is innen indították és ide vetették vissza. A XIX. század közepén a várost körülvevő falak egy részét - az északi és a déli oldalon - eltávolították. Ma már csak az északi oldalon lévő Gorica fal maradt meg. A fal egy része átszeli a parkot. A vár tetején lobogó horvát zászló a közelmúlt történelmére is emlékeztet, hiszen a szerbek hat napon át ostromolták a várost a délszláv háború idején, sikertelenül. Erről biztosan sokat tudna beszélni a vészhelyzet sármos Kovac doktora, Goran Visnjic, aki szintén itt született és harcolt a fronton.

Amúgy, ma Sibenik a béke és a nyugalom szigete a nyüzsgő dalmát tengerparton, talán éppen emberléptékű méretei miatt is. Sokan saját hajóval jönnek, így aztán a kikötőben hemzsegnek a német, angol, svéd vagy orosz zászlóval ékesített jacht-csodák. Aki viszont ide akar költözni – és ők sincsenek kevesen – annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen egy nem túl frekventált helyen levő garzonlakásért is 20 -25 millió forintnyi eurót kérnek az ingatlan közvetítő irodák. Az európai városok között Šibenik volt az első városok egyike, ahol vízvezeték épült, és előbb építették ki a város nyilvános közvilágítását, mint Párizsban vagy Bécsben ... ma A kirakatokat azért szabad böngészni. Sőt vásárolni is lehet. Erre a méregdrága belvárosi boltoknál sokkal kedvezőbb a Primosten felé vezető út mentén található nagy bevásárló központok.

Šibenik a dal, a bor és az igazi dalmát lélek városa, ahol a szárazföldön és a szigeteken egyaránt sok érdekes látnivalót találhatunk.