2010-06-27 00:00:00 Bajory Á. Rita
Vajon mit ér fizetség fejében egy kosárdobás Dél-Afrikában? És mit szól otthon a feleség egy cápához szuvenírnek? Egyáltalán, milyen összefüggés van e két tény között? Dr. Kiss Róbert Richard izgalmas beszámolójából ez mind kiderül.
A feleségem kiakadt volna, az biztos, ha ott lett volna Dél-Afrikában, és látta volna, milyen eszement dolgokat vásároltunk. Először is szereztünk vuvzelákat. Nem hagytam ki az u betűt, ezt a helyiek így írják, már amennyiben tudnak írni. A zuluk és shotok és egyéb törzsek tagjainak jó része bizony tud, az oktatás színvonala afrikai szinten magas. Tizenöt hivatalos nyelv van, erre akkor döbbentem rá először, amikor az ATM felkínálta a választási lehetőségeket. Az angol is ott van a sorban, ezt a többség óvodás kora óta tanulja.
Így nyelvi probléma nem volt, a vuvzela beszerzése mégis akadozott. Egyet megvettünk, majd eltűnt az árus, mondta, majd hoz még, és soha többé nem láttuk. Az első hét végére vuvzela hiány alakult ki, majd a műanyaggyártó munkások belehúztak, és a második héten már görbe, egyenes, zászlós, pongyolás vuvzelát is választhattunk.
A tizenöt vuvzela mellé vettem ötven kiló narancsot. Ez igazából nem kellett, de Ruben, a sofőrünk rábeszélt. Szerinte egy zsák olcsó naranccsal mindig tud az ember mit kezdeni. A narancsok fölé tettem a rózsaszínű óriáscápát, alig fért el. Ruben szerint ugyanis, az igazi férfi visz haza valami elejtett állatot a feleségének. A cápát a Golden City-i aranymúzeum mellett lehetett nyerni, kosárra dobással, meg mindenféle ügyességi játékokkal. Ruben még soha nem látott itt élő embert nyerni, de hát nem találkozott még igazi magyarral.
Ruben szerint ugyanis, az igazi férfi visz haza valami elejtett állatot a feleségének.