2013-08-05 15:28:00 k.r.r.
Amikor a medvelest belevettük a gyergyói turisztikai koncepcióba, sok mindenre gondoltam, de erre még én sem számítottam.
A VIP csapat tagjai négy különböző leshelyre kerültek. A vadőrök előre közölték, hogy az egyik hely megközelítése a rátermetteknek ajánlott. Na, itt egy sziklára kellett felmászni, és innen figyelhették a kiválasztottak a macimedvét.
A negyedik csapat három szép szuperértelmiségi hölgyből, a száz kiló pluszos keménykötésű haveromból meg az ázsiai kedveséből állt. Ide kerestek még egy igazi férfit, ekkor jelentkeztem én.
Ha megnézitek a fényképet, láthatjátok, hogy aki ad magára, western csizmában, menő felsőben és olyan naciban indul a szafarira, amilyenben a divatprospektusok modelljei pózolnak. A bénák mackóalsót viselnek, stílusosan. A komoly hölgyeknek viszont nem árt még világítós sétabot, összehajthatós, Marylin táska, és menő napszemüveg. Bevallom, annyi esélyt adtam annak, hogy látunk vadon medvét, mint a magyar focistáknak a vébégyőzelemre. De legalább jókat dumálunk, mégiscsak elit a társaság.
Ott kezdődött az első gond, hogy nagy volt a sár. Aztán egy vízfolyást kellett kerülgetni. Mire a vadőr és jómagam segítségével átevickéltünk az erdei ösvényen, annyi idő telt el, hogy tutinak tűnt, hogy lekéssük a medvét. Mert az mindig este kilenc előtt jön. Úgyhogy mindegy is volt, jó hangosan vihorásztunk.
Aztán kiderült, hogy a lesre létrán kell felmászni.
Ekkor közölte Ági, hogy ez tuti nem fog menni, forduljunk vissza, Lajos meg kontrázott, hogy alatta biztos leszakad majd. Juditról meg közben csináltam a jó kis fotókat, legalább ez legyen meg. Végül csak elsétáltunk a magaslesig. A feladat elsőre lehetetlennek tűnt. Azért bevállaltam. Aztán a lányok olyannyira összeszedték magukat, hogy minden sopánkodás ellenére pillanatok alatt ott voltak a magasban. Lajos meg némi töprengés után szép óvatosan felkúszott. Nem törött el semmi, viszont annyian voltunk a lesen, hogy a vadőr már csak a létra utolsó fokán tudott megállni.
Félóráig csendben maradni ilyen társaságban, na, ez a teljesítmény, nem a létrás mászogatás. Mindenesetre kisebb hibákkal sikerült hangtalanul kucorognunk, úgyhogy a maci jött. Szép lassan poroszkált az úton, és kereste a kikészített gyümölcsöket. Gyorsan elővettem a videót, ám mielőtt átállítottam volna az élességet, Judit gépe kattant egyet, mire a maci megijedt, és bevágtázott a bokorba. De ez már nem is volt fontos. Bebizonyosodott, hogy a vadon élő medve is megleshető, sőt, akár ő is megleshet minket. Erre gondolva, picit borzongva lekecmeregtünk a létráról. Ági még vállon dobta világítós botjával Lilit, utána meg Lajos rácsapta a mikrobusz ajtaját Lili ujjára, de még ezt a sokkot is könnyebb volt kiheverni, mert tudtuk, mi már biztosan láttunk macimedvét.
Visszafelé még ittunk egy kristálytiszta vizű forrásból, Lajos lefotózott egy megahosszú siklót, de ez már csak hab volt a tortán.
Pénteken 18.35: Világszám az InfoRádióban