Hadas Kriszta cuki babakocsija

2010-06-20 00:00:00 szorenyi.p

Január végén született meg Hadas Kriszta fia. Zsiga köszöni szépen jól van és vígan babakocsizik boldog mamájával. Apropó babakocsi. A Világszám megkérte a tv2 népszerű riporterét írja tapasztalatait a magyar kismamák babakocsi-őrületéről.

Milyen kocsit vegyünk a gyereknek? Tűzpirosat, acélkéket, esetleg legyen halványfehér? Semmi pánik, nem milliomos-csemeték szüleinek dilemmáiról lesz szó hamarosan, de azért felsejlik ebből is valami. A babakocsi-piacon ugyanis legalább annyira dívik a kivagyiság, mint a közúti járgányokénál. Indulhatunk sétálni!

Jutányos áron vásárolt többfunkciós babakocsimról (80 ezer), azt gondoltam, hogy a célnak (gyerekszellőztetés, helyváltoztatás) tökéletesen megfelel. Ráadásul püspöklila, ami lehet, hogy Zsiga fiamnak kicsit lányos, de nekem tetszik. Itt jegyzem meg; a gyereknek nyilván tök mindegy, hogy milyen színű babakocsiban fekszik, jó lenne neki a fekete, vagy egy seszínű barna is, de az anyukák, így én is, mostanában nagyon szeretjük a divatos színű, feltűnő kocsikat. Hogy miért? A válasz egyszerű: mutasd a babakocsid, megmondom ki vagy! Na, ezért vett az én zaklatott ismerősöm a püspöklilánál újabbat és drágábbat. Hogy jobban tessen a többi anyukának, ezzel is elterelve a figyelmet zaklatott magánéletértől és hisztériára hajlamos természetéről. Hogy ő is pont olyan kiegyensúlyozott, nem kismama depresszióval küzdő, már lefogyott anyukának tűnjön, mint a többi, akinek persze mind-mind okos, jól kereső, erőskezű és széles mosollyal rendelkező férje van, akinek az autója is csúcsszuper, nemcsak a gyerekéé.

A Szent István Parkban tett harmadik kör után már én is sejtettem, hogy a babakocsi álca, nem is olyan rossz dolog. Csodás idő volt, sütött a nap, kirajzottak az anyukák, akik kettesével támadtak. Igen, jöttek szembe és leplezetlenül végigmértek minket. Tudják, azzal a hosszú, de mégis gyors, mindent egy másodperc alatt lajstromozó, végigmérő pillantással. Nem kerülte el a figyelmüket a frizuránk, a gyerekkocsin lógó babatáskánk sem, de természetesen elsősorban a kocsink, márkája, stílusa érdekelte őket a leginkább. Azt vettem észre, hogy egy idő után kezdem kicsit összébb húzni magam, miközben a mellettem öntudatosan lépkedő társam meg pont az ellenkezőjét teszi, kihúzza magát. És ekkor gondoltam először arra, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy elköltöztünk az Újlipótból. Én tutira nem bírnám ezt a mindennapos stresszt.

 

Az írás csattanója a most megjelent Fashion anf Travelben olvasható.