2010-06-15 00:00:00 Bajory_Á_Rita
Dél-Albánia eldugott zugaiban kalandvágyó, magyar vándorokkal találkoztunk, akik motorral vágtak neki a Balkánnak. Erre a vidékre egyébként is izgalmakat rejt eljutni, hát még két keréken.
Egy magyar, baráti társaság útnak indult Albániába, Szerbián keresztül, Észak Montenegrót érintve, hogy újra láthassa a balkáni országok kevesek által ismert részeit. A csapat ugyanis már némi rutinnal felvértezve, másodjára vállalkozott a hosszú túrára. Az előre megtervezett 2500 kilométeres napi penzumot csak az életveszélyes úttorlaszok, vagy a természeti akadályok miatt nem mindig tudták teljesíteni. Dobó Botond, a többiek szerint csak a „mozgó lexikon” mesélt egy viszontagságos szakaszról. - A lurai tengerszemnél akartunk felkapaszkodni a hágóhoz, de az egy méteres hótorlaszon keresztül nem tudtuk átvonszolni a motorokat. Ezt az egyetlen járható utat betemette egy lavina, és további omlás miatt életveszélyes lett volna átkelni a hágón. Mérlegeltünk, és inkább több kilométeres kerülővel folytattuk az utat - osztotta meg a történetet a motoros.
A fiúk példaértékűnek nevezték a helyiek vendégszeretetét, de az albánok egymás közötti feszültségéből, és a hírhedt vérbosszús történetekből nem kaptak ízelítőt. - Akadt olyan panziós, aki egyik reggelre kedvességből lemosta motorjainkat, de volt olyan vendéglátó is, akinél ingyen szállhattunk meg, csak azért mert magyarok vagyunk. A motorokat nyugodt szívvel őrizetlenül hagyhatjuk, mert még a forgalmasabb városokban sem ért bennünket semmilyen kár - meséli tapasztalatát az egyik vándor.
Bár a terepjárgányokat elnézve, szerintem a szamárhoz, vagy jobb esetben a lepukkant Mercedeshez szokott népeknek egy ilyen motort beindítani, majd ellopni nem két perces mutatvány lenne.
A két keréken utazók az olajfák tövében, vagy a tengerpart mellett többnyire vadkempingeztek. Talán jövőre Görögországba, vagy Szicíliába veszik az irányt.
Ezt az egyetlen járható utat betemette egy lavina, és további omlás miatt életveszélyes lett volna átkelni a hágón.