Olimpikon a csíksomlyói búcsún

2010-05-24 00:00:00 Bajory_Á_Rita

Egy világbajnok tőrvívóval találkoztam az egyik vagonban. Svédországból érkezett, az egykori élsportoló, Maros Magda, aki először vágott neki a hosszú útnak. Az 1980-ban, a moszkvai olimpián ezüstérmet nyert vívó már egy éve készült a zarándoklatra. Ezekről az élményeiről beszélgettem vele.

Milyen ötlettől vezérelve vállalkozott a hosszú útra?

Édesapám Csíkszeredán volt katona, és mindig nagy szeretettel beszélt a régi időkről. Férjem is Erdélyből származik, és ő hasonlóképpen mesélt erről a vidékről. Annyira lebilincselő történetekkel gazdagodtam, hogy saját szememmel szerettem volna meggyőződni Erdély csodájáról és a pünkösdi búcsúról. Sokkal többet kaptam. A helyiek vendégszeretete páratlan, a népek fogadtatását látva pedig könny szökött a szemembe.

Bicegve érkezett az étkezőkocsiba, mi történt?

Valószínű egy régi sportsérülésem újult ki még az út előtt, de végigcsináltam a hétvégét. Felhúztam magam még a csíksomlyói hegytetőre is, és felkapaszkodtam a gyimesbükki kápolnához. De mindenki nagyon segítőkész volt, és a térdfájásomért kárpótolnak a begyűjtött élmények, és a jó hangulat. Egyetlen percét sem bántam

33 évesen abbahagyta a versenysportot, lejár még az edzőterembe?

Semmiképpen sem. A vívás olyan, mint a szerelem. Ha egyszer véget ér, hát vége van. Nem szabad tovább feszegetni.

 

A vívás olyan, mint a szerelem. Ha egyszer véget ér, hát vége van.