Forradalom után - visszatérés Tunéziába
2013-03-24 08:12:00 szorenyi.p
Visszaszerezni a magyar turisták egy részét - ez a cél vezérli most a tunéziai idegenforgalmi szakembereket. Joggal, hiszen a 2008-as 35 ezer után, idén 6-7 ezer magyart várnak az arab országba. Jó hírüket vinni, újságírókat hívtak meg. Bevezető Tunéziába - 2013-ban.
Ne dudálj, küzdj – ez volt az első benyomásom megérkezvén 11 év után Tunéziába. A sofőrünk ugyanis, akit az első nap kaptunk, valóságos versenypályának tekintette Tunisz utcáit és gyorsforgalmi útjait. A programunk szerint ugyanis volt 4 óránk a Djerbába történő továbbutazásig és ebbe még belefért Sidi Bou Said megtekeintése és egy könnyű ebéd. A nevezett hely olyasmi, mint Budapestnek Szentendre, egy kedves kisváros, olyan művésztelep féle. Hangulatos utcácskák, fehérre meszelt és kékre festett homlokzatú házak, az utcákon turisták, ilyenkor főleg belföldiek. Nekünk kb 20 percünk volt sétálni, hiszen ebédre is hivatalosak voltunk egy olyan étterembe, ahol Butrosz Gali volt ENSZ főtitkár is megfordult, de francia elnökök feleségei is betérték ide. Mindezekről látványos fotókon emlékezett meg a vendéglő vezetősége. Azaz királyi fogadtatásunk volt.
Az étel amúgy semmi különös, ami a minőséget illeti. Maradjunk annyiban, hogy Gordon Ramsay tanítványai is jobban készíthetik el a tévés valósgshow-kban emlegetett laposhalat. Inkább a meze, azaz az előétel finom. Harissa, a helyi Erős Pista, itt olivaolajban úszva önálló étel és valóban, a finom puha kenyeret beletunkolva egészen ehető. A tonhal és a paradicsompürészerű zöldségsaláta is finom, hozzá nyers gyömbér és répa – biztosan nem fekszi meg a gyomrot. A sót itt a szakácsok nem nagyon szerethetik, mert útitársaim sűrűn használták, speciel én nem szeretem, tehát nekem tökéletesen megfelelt a kissé vízízű krumpli, amit a hal mellé adtak a főfogásnál. De ne ragadjunk le az amúgy tényleg igen közepes ebédnél.
Sofőrünk, aki egy kisbuszt irányított Kimi Raikkönenre emlékeztető módon visszafelé, a csúcsforgalomban mutatta meg igazán, hogy mit tud. Előtte azonban a 185 centi széles járművet egy mozdulattal kivezényelte egy 187 centis résen a parkolóból. Közben ugyanis a helyi szokásoknak megfelelően valaki félig élénk állt. Sebaj, mint jeleztem, ez nem volt gond. Felvezető körnek megtette. A kissé gyomorpróbáló száguldás csak utána következett. A négysávos úton, a leállósávban lenyomni a kocsisort – hát nem volt kis mutatvány, női útitársaim halkan sikkantottak a manővernél, így aztán nem vették észre, hogy közben legalább 3 kisebb autó utasainak életét sem ontottuk ki. Így egy órával a gépünk indulása előtt bezuhantunk a tuniszi reptérre. Ellőtte még megcsodáltam egy furcsa, hatalmas fülű alak szobrát a légikikötő parkjában. Ismerősnek tűnt. A csomagfeladás közben jöttem rá! Ez bizony Jar Jar Bings, a Star Warsból! Bizony a lüke vízibenszülöttet megörökítették, ami nem csoda, hiszen Tunéziában forgatták szinte az összes Csillagok háborújának sivatagi jeleneteit.
Miután ezt megfejtettem, csak egy órás ugrás volt Djerba, az üdülősziget. Jó kis propelleres géppel közelítettük meg, ilyennel még nem repültem, Zúg, lassít, gyorsít, mintha tényleg ember vezetnél és nem számítógép. A vacsora után már csak az alvás volt hátra az impozáns 5 csillagos, golfozásra szakosodott hotelünkben.
5 napos programunkat kulturálisnak hirdették meg. Ez azért komoly kihívás Djerbán, ahová főleg pihenni, napfürdőzni és egy kicsit mulatni jár az ember. Azért ha eljutnak ide, és miért ne tennék ezt, akkor az 1900 éves zsinagógát ne hagyja ki senki. Természetesen nem akkora, mint a Dohány utcai, de nagyon szép. Kendőt is kipát adnak, de bántóan rövid nadrágban vagy szoknyában nem engednek be. A belső imahelyre pedig csak 1 dínár, kb. 150 forint leszurkolása után léphetünk be. Ez olyan különadó, de hát ezen a helyen annyira nem lepődtem meg, ugye mindennek ára van. Az épület amúgy a „Csoda” nevet viseli. Állítólag egy, az égből lehullott kő jelölte ki a helyét. A mostani falak 1920 óta állnak, de a benne lévő piciny karzatot, ahonnan a rabbi mondja az imát, 800 évesnek tartják. A falon az itt eltemetett hívek ezüst névtáblái, az előtérben 3 nagyon öreg és nagyon csúnya bácsi olvasott fel a zsidók szent könyvéből részleteket. Ők mindig itt vannak, olyan nincs, hogy valaki ne imádkozna vagy idézne a Talmudból.
A zsinagóga része egy vendégfogadó is, amelynek udvarán Djerba legtisztább ivóvize található. Egy szúk nyíláson engednek le egy kicsiny vödröt és húzzák fel a ritka eső összegyújtott vizét. Bárki ihat belőle, ezért nem kérnek pénzt. A vendégfogadó amúgy leírhatatlan, érdemes megnézni, a szobákra a puritán szó nem igazán pontos. Egy fapriccs, egy asztal, ennyi, ablak résnyi és a a belső udvarra néz. Állítólag nyáron és a nevezetes zsidó ünnepekkor teli van. Ezt erősíti meg az is, hogy hasonló egyszerűséggel kialakított étteremet, bisztrót és italboltot is kialakítottak. Ha létezne mínusz csillagos besorolás a szálládáknál, akkor ez 5 csillagos!
A másik program lehet a helyi főváros piacának megtekintése. Pont olyan, mint bármelyik arab zsibvásár, van itt minden. Bőr, kerámia, szőttes, táska, hamisított Nike-óra és persze cipő is. Apropó táska, egy egész pofás női retikülfélét egy újságíró kollegina 65 dinárról 20-ra alkudott le. Állítólag ez jó vétel. Egy dínár, mint már említettem, kb 150 forint. Tuniszban jobban váltják az eurót, Ott 1 euróért 2,1 tized dínár adnak, Djerbán alig többet, mint kettőt.
A kultúra részét teszi ki a tényleg kihagyhatatlan Guellala. Első megállónk a falu szélén található kerámiakészítő műhely. Ne legyintsenek, ez nagyon komoly hely. Kezdésre az ember leereszkedik egy szűk lépcsőn a föld alá úgy 5-6 méter mélyre, Gyertyával világítják meg a kézzel vájt járatot. 15 méteresre saccoltam, végén kicsiny terem, ahol szintén csak törpejárásban lehet közlekedni, itt vájják az agyagot és a kristályokat a kerámiákhoz. Igen kristályokat, amelyek a gyertyák fényében is jól láthatóan a csillognak az agyag között. No, nem egy Swarovski (persze, hogy nem, hiszen az mesterséges kristály), de a mozaikok és a cserépedények díszítésére tökéletes.. Csak éjszaka dolgoznak, mert a napfény és a mély sötétségének kontrasztja még az itteniekben is megzavarhatná, hiszen többször feljönnek a felszínre munka közben. Mondjuk elég nyomasztó munkahely, nálam bekerülne az első 5 legrosszabb állás közé. Mindenesetre nem kellett kétszer mondani, hogy kimehetünk. És még valami: a járat nem csak rendkívül alacsony, de keskeny is, így 100 kiló felett csak nagyon óvatosan!
Az itteni kerámiákból készülő edények azonban gyönyörűek. Pontosabban sok közülük visszaköszön a piacokon is, azokat felejtsük el, teve, szamár, kancsók, egyéb csetreszek. Azonban a bemutatóterem hátsó sarkában találhatók tányérok, tálak, és más edények. Könyörgöm, győzzük meg az asszonyt, hogy ne a piacon vásároljon! Még nekem is, pasiból vagyok, elállt a lélegzetem, olyan gyönyörűek. Bármelyik menő étterem elfogadhatná. Ha otthon evőeszközcsere indokolt, akkor itt mindent megkaphat hozzá, csak a bőröndöt kell egy kicsit kiüríteni.
A közelben már látszik a helyi múzeum is. Kihagyható, de ha bemegyünk, akkor látunk tevét olivaolajat sajtolni, panoptikumba illő figurákat, mozaikokat. Az egyik ilyen életképen a körülmetélést mutatják. Mozaikokat kiállító terem pedig több, mint vicces. A menő európai fociklubok jelvényeit is kirakták az ókori hajósok mellett. Hát nem kicsiny művészeti zavarról árulkodik, de lehet, hogy van, akinek ez tetszik.
Ezek után jöhet a piacozás Houmet Soukban. Ez volna Djerba fővárosa, Aki szeret alkudozni, megteheti, akit idegesít a nyüzsgés, az csak óvatosan bámulgasson. A kedvenc portékám az illatozó kő. Nem vicc, a fűszeresek árulják. Sima kövek, amelyek állítólag a szobában kirakva kellemes közérzetet sugároznak és még illatoznak is. Persze! Megszagoltam. Erre mondják otthon, hogy ügyes, nagyon ügyes A piac kb. 2 órás program.
Ebből is látszik, hogy ha egy hétre érkezünk Djerbára, akkor egy nap kulturális program simán belefér és lényegében mindent láttunk. A többi napokon süttethetjük magunkat.
Amennyiben gyerkőccel érkezünk Djerbára nyaralni, akkor még megnézhető a krokodilfarm. Iszonyatos nagy és egészen apró hüllők sütkéreznek a homokban és a mesterséges tavak partján. Van, amelyik 10 percig is tátva tartja a pofáját, akinek ez jó program, mármint kivárni míg összezárja félelmetes fogait ez a csúcsragadozó, ne hagyja ki. Mondjuk, egy fontos információra szert tehetünk az itteni séta során, nevezetesen, hogy a krokodilok nem akkor szaporodnak, amikor elérnek egy kort, hanem akkor, amikor megnőnek legalább 2 és fél méteresre. Tehát náluk tényleg a méret a lényeg tisztelt uraim.