2010-05-07 00:00:00 Cs.M.
Egy évtizeddel ezelőtt kezdődött meg a Magyarországon egykor őshonos hódok visszatelepítése. A program ugyancsak sikeresnek bizonyult, hiszen ma már például nemcsak Gemencen, hanem attól északra, a Soroksári Duna-ágon, illetve az Ipoly torkolatában is előfordulnak a „gátépítők”.
A hódok ilyen jellegű „szétszóratásában” fontos szerepük van a természeti viszonyok alakulásának is, hiszen hol az árvíz, hol pedig az aszály kényszeríti őket telepük föladásra, a vándorlásra. Emiatt például a Közép-Tisza mentén, ahol áradásból, aszályból egyaránt kijutott, az elmúlt két évben jelentősen lecsökkent a számuk. Ellenben a Duna mentén rendszeresen előfordulnak, de egyre nagyobb számban mutatkoznak a Hanságban, továbbá a Mura és a Dráva mentén, ahová 2007-ben telepítették vissza őket.
AWWF nemzetközi környezetvédelmi szervezet magyar szakembereinek legújabb értékelése szerint a hódok száma az ország területén már biztosan meghaladja az ötszázat. Legtöbbjük (mintegy háromszáz példány) a Szigetközben él, noha ide soha nem telepítettek állományt. Jó hír az is, hogy változik a hódok korábban ellenséges megítélése. Mert nyilvánvalóvá vált például, hogy a hódok által készített kotorékok sehol nem tettek kárt az árvízvédelmi töltésekben, illetve a hódgátak sem okoztak gondot a tavaszi belvizek levezetésében. S mivel az emberi településektől távol ütik föl a sátorfájukat, a fák elrágásából, döntögetéséből eredő konfliktusok sem számottevők.
Újra otthonra találnak Magyarországon a legősibb folyószabályozók