
2010-05-06 00:00:00 szorenyi.p
Kamaldúi remeték éltek Magyarországon. Ők nem Ázsiából érkeztek hozzánk, ellenekzőleg, Itáliában hozták létre a rendet. Nálunk Majkon nézhetzik meg, hogy miképpen éltek Európa legkeményebb szerzetesei.
Egy évben kétszer szólalhatnak meg és akkor is csak összesen 3 napig. Ennyi ideig beszélhetnek egymással Európa talán legkeményebb rendjének tagjai. Naponta 8 órát töltenek imádkozással, ekkor félhangosan mormolhatják zsolozsmáikat. Az alapító, egy olasz ember volt, aki túlságosan is puhának tartotta a bencések előírásait. Földeken dolgozni és közben beszélgetni. Túlságosan is világinak tűnt számára.
Hozzánk az első remeték 1735-ben érekeztek. Az Esterházyak adtak nekik birtokot hálából, hogy segítették a bujdosó II. Rákóczi Fererncet.A fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek külön-külön elmélkednek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozik, ahol gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozzák fel. Az itt végzett munka magányát, azt, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással a kertet körülvevő magas fal biztosította.
A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete.