2010-04-13 00:00:00 szorenyi.p
Ha valaki Kínában jár, akkor szinte biztos, hogy ellátogat a Nagy Falhoz. Így tett lelkes olvasónk is. Fényképes beszámolójához azonban hozzáfűzte: csak tökéletes edzettségi állapotban érdemes erre a kalandra vállalkozni.
Van, ahol függőleges a lépcső, és amúgy is az egész 45 fokban meredek. Legközelebb csak lanovkával megyek fel - írta egy magyar turista a vilagszam.hu-nak. Valóban a kínai Nagy Fal látogatható részeit nem tették könnyű sétává a látogatók számára. Meghagyták az eredeti vonalvezetést és a lépcsőkön sem változtattak. Az építmény Pekingtől másfél órányi buszozásra található.
A Nagy Fal 7300 kilométer hosszú.
Amúgy már az időszámításunk előtti VII. évszázadban voltak errefelé erődítmények. A mostani védművet azonban csak a XIV. és XVII. század között hozták létre. A fal az északkelet-kínai Liaoning tartományból, a Yalujiang folyó partjától indul, kilenc tartományon, tartományi városon és autonóm területen át, egészen Gansu tartományig húzódik, itt van a híres Jiayu bástya. Magassága 10 méter, szélessége pedig 5 és 8 méter között váltakozik.
A fal tetején kifelé lőréseket alakítottak ki. A belső oldalon kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak. Az őrködő katonák is itt aludtak. A háború idején a fal fedezékként szolgált. Ha az ellenség jött, a kilátó pontokon tüzet gyújtottak és füstjeleket adtak. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az ország belsejébe továbbították az információkat.
Máig vitatják, hogy a Fal látszik-e a világűrből. Az első kínai űrhajós 2005-ben azt mondta, hogy látja a Falat. Mi mást közölhetett volna!?