2010-03-27 00:00:00 szorenyi.p
Az elmúlt években trendivé vált meglátogatni az utolsó kommunista államok egyikét, Kubát. A turisták megcsodálhatják Havanna kissé kopott, de gyönyörű épületeit. Elkalauzolják őket egy kommunista szivargyárba. Időutazást tehetnek, jó pénzért, az 1950-es éveket időző amerikai autókon. Ez azonban csak nekik szól.
A helyi emberek másképpen élik meg a kubai hétköznapokat. Havannában hozzászoktak már a 4 órás áramkimaradásokhoz. Az elővárosok lakótelepei még az autóutak távolságából is szörnyűnek tűnnek. Igaz, a turistákat Hemingway kocsmájában látják szívesen és azokban a bodegákban, ahol konvertibilis pesóval lehet fizetni. Ahol nem, ott nincs kiszolgálás. Így nem kóstolható meg a langyos sör, nem próbálható ki a maradékdohányból sodort szivar, és természetesen a jegyre árusító boltokban sem lehet venni. Más kérdés, hogy egy turista nem is nagyon tudna választani, hiszen csak az alapvető élelmiszerek kaphatók néhány használati tárggyal és ruhaneművel kiegészítve a választékot. Ez tehát a valóság.
Kubában 1959-ben vették át a kommunisták a hatalmat Fidel Castro vezetésével.
Bihari Nagy Ágnes fényképezőgépével olyan arcát látta meg a kubai fővárosban, amelyek nem igazán kerülnek be a csalogató utazási prospektusokba. A vilagszam.hu-nak elmesélte: 2009 októbere és decembere között Havanna egyik legszegényebb negyedében, Centro Habana-ban jártam az utcákat és fotóztam. Amit láttam, egyszerre volt elbűvölő és riasztó, felemelő és nyomasztó, ismerős és idegen. Mint mondja, hálás vagyok azoknak nőknek, férfiaknak és gyerekeknek, akikkel nevettem, beszélgettem vagy hallgattam. Nem könnyű elfelejteni ezt a sajátos történelmű és történetű szigetet.
A fotóinak bemutatója március 29-én 17.30-tól lesz a CEU kávézójában a Nádor utca 9-ben. Ágnes egyébként blogot is vezet Kubáról, amely itt olvasható.