2010-03-23 00:00:00 szorenyi.p
Egy erdélyi irodalomtörténész Ománba látogatott. Elküldte nekünk élményeit. Ebből válogattunk. Ash Shab településnél észrevesszük a Wadi Shabot: a sziklák közötti hasadékot, szurdokot. A szurdok bejárata fölött ötvenméteres magasságban halad át az autópálya.
Ash Shab településnél észrevesszük a Wadi Shabot: a sziklák közötti hasadékot, szurdokot. A szurdok bejárata fölött ötvenméteres magasságban halad át az autópálya. A terület szabadon bejárható, elején még látni vízvezetékeket (nyilván a szurdok fölső részéből szállítja lefelé a vizet), tűzrakások nyomát. Oldalról kétezer méteres hegyek magasodnak, lenn kanyarog egy kis patak oleanderligetek között. A patak néhol tavakká szélesedik. Az egyikben gyerekek fürödnek.
Ománt sokan az erődök országának tartják.
A déli nap heve egyre jobban izzítja a szurdokot, egy órája gyalogolunk, s még nem értük el a csodásnak jelzett medencéket. Föladjuk. Elindulunk visszafelé, amikor egy arab fiú érkezik. Ne menjünk vissza, már csak tíz perc a medence és a barlang! Hiszünk neki. Még valóban tíz percet lépkedünk a bokrok-pálmafák között, egy betonozott vezeték két oldalán, míg eljutunk egy szép zöld tóig. Az arab fiú leveti a pólóját, telefonját és slusszkulcsát leteszi a törülközőnkre, s mondja, kövessük. De hová? Hát, itt most három tó következik, amelyet át kell úszni, majd beúszunk a barlangba. Valóban három szép, halakkal teli lévő hegyi tavat úszunk át, majd egy fejnyi résen kell beúszni egy barlangba, ahol megkapó vízesés fogad. Itt most kikapaszkodunk a vízből, és „relax”! Mondja. Kár, hogy fényképezőgépet nem tudtunk ide hozni.
Visszafelé együtt jövünk, beszélgető. Önkéntes túravezető. Elmondja, hogy az ide tévedő turistákat semmi sem tájékoztatja a látnivalókról, így könnyen lemaradnak a legszebb látványról – mint majdnem mi is. De ők néhányan itt vannak, segítenek. Két rialt adtunk neki