Csokifesztivál mézzel, eperrel

2012-09-24 00:47:00 mennyei

hírkép

Kevés durvább dolog létezik, mint elmenni a csokifesztiválra úgy, hogy ne kóstolj meg semmit. Pedig amikor délután visszamentünk, megfogadtam, hogy most már nem fogok minden standnál befalni egy bonbont vagy egy mákos rétest.



Nagyjából száz méterig bírtam. Aztán Raj Ráchelék standjánál megtörtem. A tortatervező szépség férje, Miki megkínált friss, illatos, mákos-diós-almás flódnival. A lekváros, mákos töltelék mámorítóan finom. A legdurvább, hogy koraeste visszamentem, az ilyet elvonóra kéne már küldeni. Tokajit is kínáltak hozzá, de aki vezet, ne igyon.

Az Édes Napok fesztiválon tömeg volt. Ez nagy szó, figyelembe véve, hogy komoly belépőt kellett fizetni, bár az OTP Klub tagjainak itt is kedvezmény járt. A belépőért cserében tényleg teljességre törekedtek a szervezők: a Szamos marcipántól a Lindt táblacsokiig, a Mozart golyótól a Százszorszép bonbonig ott voltak a csúcstermékek és a cukrászdák is. A nagy gyártók közül azért hiányzott jópár, de voltak helyettük inyencségeket forgalmazók, készítők. Megkóstolhattuk a macesz tortát, a mézes krémest, a dupla bejglit.

A dekoratív faházakból árusított termékekért fizetni kellett, ritka volt a kóstoló, de sok volt az akció. Anyámnak diabetikus csokikat vettünk, ezek egyre jobbak, de aranyárban adják mind.

A nagyszínpadon közben szépségverseny zajlott. Megválasztották az egyik termék arcát, a bonbonos dobozon lesz majd rajta a nyertes fényképe. Az édességek mellett a kávés cégek is kijöttek a fesztiválra. Kár, hogy sokan hiányoztak. Ráadásul én a Nespresso és a Cafe Frei minőségét szeretem. Pedig a Frei Tomival nem jártunk össze sörözni, bár jóban voltunk mindig is. De legalább az egyik standnál annyira kedvesek az értékesítő lányok, hogy kipróbálom a terméküket. Nem rossz.

Nem tudom, az édességfesztiválra hogy keveredtek, de voltak bódék, ahol sajtot árultak. Az egyiknél meg sonkát. Egy idős néni meg is jegyezte: mit keres itt sonka? Pedig ritka jó ötlet volt. Többen álltak sorban, mint kürtős kalácsért. Az emberek ugyanis megéheztek, és már telítődtek édességgel. Mi is vettünk sonkás- tejfölös kenyeret. Tanulság: csoki ide vagy oda, ekkora fesztiválon rendes kaja is kell. Meg normális toalett. Délutánig a Nemzeti Galéria mosdóiba kéredzkedtek be legtöbben. Aztán lezárták a férfivécét, innentől a nőibe járt mindenki. A lányok meg persze reklamáltak. Estére vettem észre, hogy van a sarokban, alig látható helyen vécé. Kevés.

Jó ötlet volt a sok-sok kiülős hely, a vár pedig, panorámástól, szobrostul ideális helyszín egy ilyen finom fesztiválhoz. Vasárnap este még olyan sokan voltak, hogy a színpadi programokat hosszabbra is hagyhatták volna a szervezők.  De ez csak némi jó tanács, összességében kiválóan éreztük magunkat, a kürtős kalácsot már otthonra vettük. Pedig a flódni után és a sonka előtt még elcsábultam párszor, egy kis mogyorós praliné, banános tojáskrém... A chilis csokit én már kihagytam. Majd jövőre.



Megkóstolhattuk a baklavát, a macesz tortát, a mézes krémest, a dupla bejglit.