2011-12-04 07:19:00 szorenyi.p
A kedves, mosolygós Mikulás, aki Lappföldtől igen messze, jól felpofozta vitapartnerét a nagy püspököt, avagy lássuk ki ma, s ki volt régen Ő. Mert az a pofon valóban elcsattant.
Ma plázákban, iskolákban, utcákon sokszor igénytelen piros köpenyben, vattaszakállban járkáló Mikulások vagy inkább csak Télapók. Még a csapból is effektus. A nap végére a gyerek már észre sem veszi, hogy ?Jé, még egy Mikulás?.
Ugorjunk 2-3 emberöltőt. 1900-as évek dereka és vége. Világcég és márka (cukros és barna, de azt mondják, hogy felfrissít) terjeszti el, hogy hogyan is kell kinéznie egy igazi Mikulásnak. Kedves karácsonyi zene csilingel, megy a nagy autó, benne ül a pirospozsgás Mikulás, integet és egy nagyot kortyol a mannából.
Mikulásünnepségek. Gyerekek százai éneklik, december 6-án a Hull a pelyhes-t egy-egy szaloncukorért, narancsért, mogyoróért.
Tudósok szerint, ha meg szeretnénk látogatni, akkor Kirgizisztánba kell mennünk, hiszen ez az a hely, ahonnan a legmesszebb a legközelebb van. Mértani okoskodás, honnan lehet a leggyorsabban mindenkinek ajándékot vinni.
Persze. Azért mi mégis inkább Lappföldön kopogtatnánk. Télanyó nyit ajtót, behív egy forró csokira. Mikulás éppen a hosszú listát nézegeti, hogy ki volt jó, s rossz. Ingatja a fejét ? Lesz dolga a krampuszbarátomnak is.
A sötét középkor. Mikulás ekkor is létezett. Bár mi tagadás nem ezen a néven emlegették még Amerikában sem. De jut eszembe, hol volt ekkor még Amerika? Ugyanott, csak éppen egy csomó ?elmaradott? őslakóval a hátán. Kristófék, vagy ki tudja kik még nem értek oda.
Régi templomok faliképein kell keresnünk Miklós püspököt, akire ezer éves távlatból is szívesen emlékeznek a hívők. Oltárt emelnek szentté avatott püspöknek, pedig jól felpofozta Ariust a níceai zsinaton.
300-at írunk, persze csak azok, akik tudtak ekkor írni. Myra, a mai Törökország, Demre városa. Itt találunk rá az ihletőre. A mi Mikulásunk ősatyjára. De mit csinál? Eltékozolja az Egyház vagyonát. Szegényekhez jár és titokban segíti őket. Az éhező gyerekeknek ételt visz. Rabszolgákat szabadít fel. Csodákat művel. Örömet szerez.
Ugyanazt tette, mint a mai légpárnás szánkókon repülő Mikulások a filmekben, s otthon a családi Mikulás-apu, aki az előkészített csizmákba az éjszaka leple csokit csen.
Csak csendben! ? szól anya ? nehogy felébredjenek a gyerekek.
(Daxler Panni)