Egy szigligeti kaland és a törött boka

2011-10-04 09:51:00 szorenyi.p

hírkép

Idén nyáron nem vágytam külföldre. Pontosabban anyagi és egyéb megfontolások kis hazánkon belül tartottak, így hát elindultam, hogy felkutassam Magyarország rejtett ékszerdobozát. Négy órás vonatút és négy kilométer gyaloglás után megérkeztem Szigligetre.



Aki gyorsan és kényelmesen szeret utazni, az nyilván a Népligetből induló volánbuszok egyikét választaná, azonban az izzadságfelhős, vánszorgó vonatos utazás szinte kihagyhatatlan. Népmesei hősnek érzi magát az ember, ha eléri célját. Az odaút kisebb próbatétel, Szigliget méltó jutalom.

Az állomástól 4 kilométer a badacsonyi borpincékkel szegélyezett gyalogút, míg végül felbukkan a vár tornya, mely iránytűként szolgál az arra (el)tévedők számára.

Érkezésemkor kisebb tömeg fogadott. A harmadik születésnapját ünneplő Szigligeti Hagyományőrző Napokra érkező kirándulók ellepték a falut. Solymászbemutató, néptánc, apródavatás, íjászat és középkori "hangulatcsinálás" várta az elszánt, melegtűrő turistákat. A hedonisták táborát erősítve aznap inkább hűs habokba vetettem magam. A Balaton északi partján elterülő strand egyórás séta a vár lábától. Utam takaros házikókkal, bájos vendéglőkkel tarkított keskeny utcácskákon vezetett.

Este a várban intettünk búcsút a nyugovóra térő napnak, miközben két muzsikus tekerőlanttal, klarinéttal, bűvös-bús dalokkal teremtett középkori hangulatot.

Üröm az örömben, hogy még aznap sikerült bokámat taccsra tenni egy törés formájában. Igen, a szigligeti vár kőomlásai nagyobb elővigyázatosságot követeltek volna. Így aztán a hazaút már sokkal kalandosabb volt, de ez már egy másik történet.

(Zöld Zsuzsanna)