Lengyel, magyar két jó barát...

2011-09-06 18:17:00 tiszai

És aki Lengyelországban jár meg is bizonyosodhat róla. A lengyelek többsége tényleg nagy örömmel és szeretettel fogadja a magyar turistákat, ahogyan azt Chata Bogucka-ban is tapasztalhatta csapatunk.

A messziről régi, kissé elhanyagoltnak tűnő épület Pinczów közelében fekszik. Már távolabbról is látszik egy kicsi, búrjánzó kert a ház körül. Közelebb érvén a házhoz láthatóvá válnak a színes, kerti virágok, a különböző formájú köcsögök kerítéslécekre akasztva.

A háziak mosolyogva inivtálnak be minket, ahol elénk tárul az uniós pénzekből gyönyörűen felújított belső rész. A Chata Bogucka-t egy múzeummal kevert közösségi házhoz tudnám leginkább hasonlítani. A házat gondozó asszonyok régi tárgyakat gyűjtöttek össze a lakosoktól, hogy bemutassák, hogyan éltek elődeik. A kis házban egy konyha, étkező és műhely is található. A téli, hidegebb időszakban itt gyűlnek össze: tánccal, énekléssel és kézműves tárgyak gyártásával múlatják az időt. Az asszonyok némelyike hagyományos népi ruhát visel, ebben dolgozik, és segédkezik a különböző ünnepekre dísztárgyakat készíteni.

A felújításban és berendezésben a gyerekek is segítettek: az ajtókat ők tették vidámabbá kedves festményeikkel. Kissé elfáradt csapatunkat egyből ebédelni invitálják a gyönyörűen megterített asztalhoz. Teli szájjal, mosolyogva bólogatunk, hogy "igen, köszönjük minden nagyon finom". Ugyanis a házikészítésű tésztával jócskán megáldott húsleves jól esik a nap közepén. A finomabbnál finomabb ételeket nem is szabadna otthagyni a tányéron. Nemcsak azért, mert ínycsiklandozó minden egyes falat, de azért se, mert a lengyelek sértésnek veszik, ha nem eszünk meg mindent ami a tányérunkon van. Kétségbeesve kérdezik, hogy nem ízlik a hús, vagy a krumpli? Persze minden nagyon finom, csak éppen annyi ételt raknak a tányérokra, mint a nagymamám, aki szerint " olyan vékony vagyok, hogy elfúj a szél" és egyébként is "eszel te rendesen?". Ígyhát a gondoskodó lenygel pótnagymamák sütijét sem szabad kihagyni.

És ha mindez nem lenne elég, akkor az ebéd utáni rögtönzött ének- és táncbemutató teljesen lenyűgöz. Olyan lelkesedéssel énekelnek ezek az ötven-hatvan év körüli asszonyok, hogy egy huszonéves is megirigyelné tőlük.

Lengyelországról hallhat a Világszám magazinban, az inforádióban most pénteken, 18.35 -kor, Kiss Róbert Richarddal. Ismétlés: vasárnap:10:35.