Visszatért a csend a majki remeteségbe

2022-06-12 11:24:00 superadmin

„Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt” – ijeszt rá a hangszórókból megszólaló hang arra, aki a kamalduli remeteség kapujának közelébe ér.

 

Oroszlány közvetlen közelében, az észak-vértesi erdőben, egy kedves kis tó közelében fekszik az Európa-szerte különlegességnek számító épületegyüttes. A rendet a XI. században, Itáliában alapította Szent Romulád, akinek - a legenda szerint - létrákon fel és alá járó, fehér ruhás szerzetesek jelentek meg az álmában. A látomás olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy az erdei szunyókálás helyszínén megalapította a Camaldoli rendet.

 

 

Szent Romulád követőit 1733-ban hívta Majk-pusztára gróf Esterházy József, aki cellaházakat, templomot és közösségi épületeket ajándékozott nekik. A remeték szigorú rend szerint éltek, nem ittak bort és nem ettek húst, kertészkedtek, földet műveltek, de foglalkoztatta őket a művészet és a tudomány is. Az egymástól elkülönült cellákban – takaros kis házakban – lakó remeték némaságot fogadtak, és csak bizonyos ünnepek alkalmával szólaltak meg. Az Esterházyak vendégszeretetét azonban nem élvezhették túl sokáig, hiszen az érkezésük után 50 évvel a király feloszlatta azokat a hazai rendeket, amelyek nem foglalkoztak oktatással vagy betegápolással.

 

 

De az épületek szinte sosem álltak üresen, hiszen a XIX. század elején posztógyári munkások, majd 1848-ban osztrák parancsnokok laktak ott. A forradalom után gróf Esterházy Móric vadászkastélyt alakított ki a központi épületből, majd a II. világháború után katonai kórház, munkásszálló, szakmunkásképző, üdülő is volt ott, sőt, egy ideig ott működött a Magyar Írónők alkotóműhelye.

 

Az oroszlány-majkpusztai kamalduli remeteség felújítása, a díszkert rekonstrukciója több mint 3 milliárd forintba került, és a munka éveken át tartott, de a jelek szerint még nem ért véget. Ugyanis még ma sem tudni pontosan, hogy milyen célt szolgált a központi épület udvarán álló kútból nyíló alagút.

Először az 1980-as években próbáltak a dolog végére járni, de a barlangászok nem tudták megfelelően feltárni a vörös mészkőből faragott ajtó mögötti járatot. A kút iszapjában azonban értékes és érdekes használati tárgyakat találtak, amelyeket a szerzetesek életétét és az épületek történetét bemutató kiállításon lehet megnézni.