2011-01-06 00:00:00 szorenyi.p
Főhősünk története arról szól, hogyan hanyagolhatja el magát egy ember annyira, hogy saját szagától is rosszul van. Ez pedig nem más, mint a halál lehelete.
Testünk meghálálja, ha egészséges ételekkel tápláljuk, de megbosszulja magát, ha mindenféle szeméttel tömjük. Mértéktelen zabálásnak esett áldozatul Kornél is, aki 23 évesen, 152 kg-osan úgy néz ki, mintha bőrének minden egyes négyzetcentimétere alá extra zsírpárnákat dugtak volna.
Szexelni nem tudna egy nővel, mert a vastag, húsos bőrredők körbe fonják csökevényes vesszőjét, mely igénytelenül borotvált, és benőtt szőrtüszőkkel van körülvéve. Technikailag még megoldható lenne, de van olyan nő a világon, aki ilyen élményre vágyik? A társalgásra is vajmi kevés esélye van, még a barátai sem szívesen töltik együtt az időt a zabagéppel, mert akkor Kornél folyton éhes, és valamelyik gyorsétteremben akarja csillapítani farkaséhségét, és azt is undorítóan teszi, szája szélén folyik a ketchup, és csupa morzsa a nadrágja, csokoládéfoltok, és narancsszörp nyoma éktelenkedik ruháján.
A tesi tanára állandóan ordított vele a tornaórán, mert nem bírt felmászni a kötélre, Kornél persze azonnal replikázott, hogy kidörzsöli a combját, és neki egyébként is orvosi felmentése van ebből a tantárgyból.
Otthon, szobája magányában elveszettnek és gyengének érzi magát, a megpecsételt emberi sorssal élők közé tartozik, akik nem képesek változtatni nyomorukon, utálják az egész világot, mert a világ is utálja őket, tovább folytatják az önsajnálatot, és kedvenc időtöltésüket űzik néhány tábla csokoládé, és pár zacskó csipsz társaságában, amíg a szívük fel nem mondja a szolgálatot.
Következő epizódunkban megtudhatjátok, hogy a harag és a műtőasztal hogyan hozható egy kalap alá.
Következő epizódunkban a harag és a műtőasztal találkozásáról lesz szó.