2010-12-31 00:00:00 szorenyi.p
Nyolc évvel ezelőtt voltunk itt utoljára. Akkor is a Tauplitzerhofban szálltunk meg. Akkor még senki sem beszélt a személyzet közül magyarul. Mára változott a helyzet, a recepción és az étteremben is magyarok dolgoznak.
Magyarul és értek – mosolygott rám a recepción az ifjú hölgy, amikor erősen akcentusos németemmel kezdtem a bejelentkezést. Így azért könnyebb, hiszen az osztrák-német olykor megfejthetetlen számomra. Amúgy otthon is ezt a 3 csillagos szállodát ajánlották és az internet alapján valóban tetszetős hotelnek tűnik. A valóságban is az, de azért a sok magyar beszédnek megvan a böjtje.
Bár a külső teljesen osztrákos, a személyzet szívélyes, mégis sok apró magyaros dolog történik az emberrel. Vegyük őket sorjában. Este 8 után a meleg víz inkább langyos, mint forró. A 13-as szoba egyik ágya határozottan kifelé lejtett, ami „felejthetetlenné” tette az első éjszakát. Kemény küzdelem volt. A 42-es szobában csak a 2. nap után működött a tévé. Az italautomata pont akkor romlik el, amikor barackos iceteát szeretnék. A salátabárt az szeretheti, akinek elég az uborka, paradicsom, vágott saláta trió és egy kevés osztrákos krumpli. A vacsora bőséges, minősége jó, de nem kiváló. A szauna 15 és 18 óra között üzemel, a pályák amúgy 17 órakor zárnak.
Mindezek után talán nem véletlen, hogy a szálloda falára még 4 csillag van felfestve, de valójában háromcsillagos hotelről van szó.