2010-12-21 00:00:00 szorenyi.p
Az 1991-es első öbölháború során Szaddám Huszein megmutatta, hogy egy igazi diktátor hogyan képes háborút indítani környezettel szemben. Szaddám felgyújtotta a kuvaiti olajkutakat, ezzel akadályozandó a szövetséges csapatokat. Akciójának semmi értelme sem volt, hiszen az amerikaiak könnyedén nyomultak előre.
Az iraki diktátor 700 olajkutat robbantatott fel. Az oltás Az első kút berobbantása és az utolsó eloltása között majdnem egy év telt el. A több mint hétszáz megrongált kútból körülbelül ötmillió hordónyi olaj folyt ki naponta. Volt, amelyik nem is tudott lángolni, mert vagy nem volt elég oxigén, vagy ha égett is, olyan nagy mértékben megsérült, hogy a feltörő olajnak csak egy része gyulladt meg.
A kiáramló nyersanyag nagy része visszahullott a felszínre, egy részét pedig a széláramlat elvitte a felszálló meleggel valamilyen irányba, úgyhogy a közeli városokban mindent olajcseppek borítottak, és az egész környék fekete volt több mint száz négyzetkilométeren. Még a Japán fölötti sztratoszférából is észleltek olyan olajjal szennyezett szemcséket, amelyekről a vizsgálatok után kiderült, hogy a kuvaiti olajtüzekből származnak.
A felszín is átitatódott, és a kutak közelében tapasztalható több száz fok miatt kokszszerű anyag képződött belőle. A füst az Arab-félsziget felét belepte, amit a műholdas felvételeken jól lehetett látni.
A szennyeződés súlyosan károsította a tenger élővilágát is. Körülbelül féléves munkába tellett, mire az összes tüzet – többek között új magyar technológiával - eloltották, és biztonságossá tették a kutakat. A sivatagban az irakiak 320 olajtavat hagytak, melyek eltisztítása majdnem egy évtizedet vett igénybe.