2016-08-16 09:15:00 Márton Zs
Romos, de ennek ellenére olyan, mintha tökéletes lenne. Alig van ép fala, mégis különleges érzés ezek között járni. Egykori látogatói, lakói évszázadokkal ezelőtt meghaltak, de azt érzi az ember, hogy ezek az épületek sosem üresek.
Aki egyszer már járt a zsámbéki romtemplomnál, az soha nem felejti el ezt az épületet, és az is nagyon valószínű, hogy az első látogatást majd több követi. Nehéz kitalálni, hogy mi az ami ennyire vonzó néhány leomlott falon és sok faragott, kopott kövön, de az biztos, hogy látogató mindig van arrafelé.
A turisták mellett gyakran találkozni olyanokkal is, akik - egyedül vagy nagyobb csoportban - meditálni mennek oda. Szóval, valami van azokban az ősi falakban, és a dologban az a legszebb, hogy nem tudjuk, mi lehet az.
Már ezer éve templom állt Zsámbékon, amelyet később a francia Aynard-család bővített. Az 1200-as években készült el a későromán-koragótikus bazilika, amelynek romjai láthatók ma is. Az épületet a tatárok, majd a törökök is lerombolták, de először IV. Béla, majd a Zichy-család újjáépíttette azt. Végül jött az 1763-as nagy földrengés, ami után a helybéliek széthordták a köveit.
A restaurálás a XIX. század végén annyira jól sikerült, hogy a Möller István vezetésével végzett munkát korszakalkotónak tartják. Az történt, hogy a falakat sok helyen vörös téglával helyreállították, ami jól látható, ugyanakkor egyáltalán nem rontja el a látogató hangulatát. A templom mellett állt a kolostor, amely a premontreiek otthona volt. Ennek is a XVIII. századi földrengés adta meg a kegyelemdöfést, majd a rom gazdátlanná vált, és ennek a köveit is elvitték a falubéliek. A restaurálások ellenére csak egy dongaboltozatos terem, a mostani kőtár helyszíne maradt meg, és nyomokban láthatóak még az alapfalak meg a pincerendszer.
További információ “A Zsámbéki Romtemplom” honlapon.
